“Isten úgy szerette a világot, hogy elsőszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”
Ima
Hálát adunk Neked Mindeneknek teremtő Istene a harmadik kijelentés kegyelméért, amely kijelentés által “közvetlenül” szólhatunk földi testvéreinkhez és közvetíthetjük a Te akaratodat, megmutatván számukra azt az útirányt, amelyen haladniuk kell, bemutatván számukra mindazokat a lehetőségeket, amelyet Te kínálsz nekik az Úr Jézus által.
Köszönjük Atyám az egész megváltást, azt a hatalmas isteni szeretetet, amely Téged és az Urat a megváltásunkra késztette. Köszönünk minden feloldozást, amelyet az Úr Jézus nevében osztottál és osztasz ki ma is földi gyermekeid számára. Köszönjük Őt neked, hisz nélküle nem lett volna megváltás, minek következtében a földi ember még mindig az ószövetségi törvények szerint élne, ha még lenne élet a földön, mert ugyanis Jézus születését megelőzően már megérett a föld a kataklizmákra, a korszakzárásra, mert bűneivel az akkori emberiség annyi negatív erőt kitermelt, hogy beindult volna a föld átalakulásának folyamata, csak nem jutott volna be senki az Isten országába. De mindennek semlegesítésére elküldted Szent Fiadat, Aki a korszakzárást kitolta több mint kétezer évvel, hogy legyen lehetőség a felkészülésre, a megtisztulásra, az Isten Országába történő bejutásra. Sőt, a kévékből kihullott kalászok csűrökbe történő begyűjtésére elküldted a szellemek tanát, a lll. kijelentést. Hála Neked Atyám minden kegyelmedért.
Amen
Isten a világegyetem közepében székel és érzésével és gondolataival ma is folyamatosan teremt, alkot új, az emberi értelem számára felfoghatatlan világokat. Isten isteni szinten aktív és tevékeny jelenleg is. Mindenütt jelenvalóságával uralja a világot és áthatja a teremtettséget mindeneket éltető szeretete, az örökkévalóságokon keresztülhatolva az Őt körülvevő boldog világokon sugárzik széjjel a bukott világokra is a vonzereje, hogy visszavezesse az eltévelyedetteket az ellentét, a hazugság szelleme által létrehozott útról, az eredeti, a fejlődés, a boldogulás útjára. Még ha tapasztalat céljából kiterjedési lehetőséget enged meg a fertőzött szabad akaratnak, akkor is megbocsátott és megbocsát minden bűnt, bukási produktumot, amennyiben a gyermeke a javulás útjára tér. Isten soha nem hagyott és nem hagy el senkit, egyetlen bukott gyermekét sem, hanem törvényei révén végigkíséri gyermekét még bukása útján is és folyamatosan a visszafordulásra, a megtérésre, a megigazulásra és a majdani megszentelődésre serkenti, terelgeti, csak sajnos a földi ember ebből az isteni jelenlétből nem érez szinte semmit, vagy csak egy bizonyos tisztulás után érez bármit is, de azt is csak közvetítőkön keresztül. Isten, az ő törvényein keresztül teljes egészében jelen van a világban, hisz mindaz amit Isten önmagából ad, maximális mértékben tartalmazzák az Ő lényegiségét. Ezeket a törvényeket Isten a tisztán maradt, vagy részben bukott, de visszatért messiás- és paradicsomi szellemek által közli és juttatja érvényre a bukott világokon. Ugyanis a bukás alkalmával Isten ígéretet tett a bukásnak indult gyermekeinek, hogy nem fogja őket örökre a maguk által megalkotott kárhozat világában sínylődni hagyni, hanem elküldi számukra főként a szabadító Messiást, Aki a bukott szellemekben történő erények visszaépítése, az újjáteremtési folyamatok által kivezeti őket a törvénytelen, a szenvedéseket előidéző állapotokból és rávezeti a törvényes útra, amelyen visszakerülnek az elvesztett boldog világokba. Ebben a megváltói munkában követték és követik az Urat a tisztán maradt, vagy visszatért paradicsomi szellemek, mint a Szentlélek képviselői és munkásai, Isten akaratának közvetítői a bukott világokra nézve.
Mindannak ellenére, hogy a bukás csoportokban történt, Isten minden egyes teremtményét személyesen ismeri és külön – külön gondja van mindegyikre, akár elérte az abszolút tökéletességet, akár még a kárhozat világában sínylődik. De ez nem egy felületes ismeretség, hanem személyre szóló, a szellem legbensejéig hatoló ismeret, amely meghatározza az egyéni vezetést, olyan értelemben, hogy figyelem beveszi az egymásrautaltságot, az egymás által történő nevelést, melybe még az ellentét is be van kapcsolva, mert az ellentét is a jónak a kibontakozását szolgálja, bizonyos értelemben fel is gyorsítja. Ezért is vannak nagy ördögök ráengedve a földre, valamint azért, hogy megítéltethessenek.
Nagyon fontos tehát az isteni vezetésnél hogy minden világ és azon belül a szellemek neveltetése és vezetése harmóniában legyen egymással, amihez komoly összehangolásra van szükség.
A bukás alkotta káoszt, mint a teremtés rendjének a megzavarását helyreállítani volt Istennek az első feladata, ami nem volt könnyű munka, mert könnyebb rendet teremteni, mint a káoszt helyreállítani, ugyanis úgy kellett mindent összhangba hozni, hogy minden pozitív tudjon hatást gyakorolni egymásra, hogy ne legyen hézag és elakadás a fejlődéshez szükséges erők folytonosságában, hanem Istentől egészen a legalsóbb világokig minden a legnagyobb rendben működhessen. Isten tehát vibrációkat bocsát ki önmagából a világok fenntartására és vonzalmára. Hatalmas, tehát a világokat egy pont felé, Isten felé vonzó erők ezek. Isten a bukás óta bocsát ki magából, folyamatosan ilyen erőket, amelyek által világokat és a rajta élő sok – sok milliárd szellemet kell harmóniába hozni. Ennek érdekében Istennek hatalmas, a világokat irányító törvényeket kellett alkotni, amelyek a maguk nemében áthághatatlanok. Ezeket a törvényeket, az Istenhez hű, a törvény hűséges képviselői, hatalmas Messiások, mint a világok tartó oszlopai voltak és vannak hivatva ma is működtetni, élükön a “fő” Messiással, Aki elérte az abszolút tökéletességet, az isteni szintet.
A fő törvény, amelyre az összes többi épül, az a szeretetnek a törvénye, amely áthághatatlan és ha bármelyik szellem is vét ellene, azonnal távolodik a Szeretet forrásától, Istentől, csökken a fénye, csökkennek benne az isteni tulajdonságok, a “Legyetek olyan tökéletesek, mint a Mennyei Atyátok”. Tehát, amint bármilyen kis mértékben is vét valaki ez a törvény ellen, azonnal meglátszik a szellemén a negatív hatás. De mivel Isten visszafejlődési lehetőséget biztosított, az Istentől eltávolodás következtében a bukásban lévő szellemek megsűrűsödött, az anyaggá lett erőiből különböző szintű világokat alakított ki Isten a már meglévő törvények által, hogy visszaépítsék a lelkükbe mindazokat a hiányosságokat, (szeretetet) amelyek a bukások révén keletkeztek. Ezért a föld is a szeretetnek lett az iskolája, amelyben tanít a soha vissza nem térő alkalom. A földön ugyanis jelen vannak fejlődésben lévő, és fejletteb szellemek, akiknek próbául szolgálnak a fejlődésben lévő testvéreik. Mindig is a fejlettebb szellemek azok, akiket megpróbál az Úr a még meg nem tért testvéreik révén, de végül is mindenki jelenthet próbát a másik számára. A tisztább szellemek szeretete révén tisztulhatnak és fejlődhetnek az alacsonyabb szinten lévő testvéreik, mert a szeretet, ha valakire rásugározzák bearanyozza még a legalacsonyabb szinten lévő lelket is. A nagyobb szeretettel rendelkezők viszont a szeretet gyakorlása által szintén haladnak előre a fejlődés útján. A magasabb szeretettel rendelkezőknek, akik már túl vannak az önszereteten, bizony sokszor kell megbocsátani az ellenük vétőknek. Tehát a szeretet törvényszerűségének a földön kegyelemmé, megbocsátássá kell átalakulnia ahhoz, hogy némi eredményt érhessen el az emberekben. Míg odafent a szeretet ellen történő vétség azonnal negatív eredményeket szül, addig a földön oldoz és kötöz, rombol, hogy építhessen ez a törvény, mert megbocsátássá formálódik át a szeretet törvénye. De vajon mi is lenne, ha nem lenne Isten részéről megbocsátás, feloldozás a bukott gyermekei számára? Pokol lenne minden ember élete és soha nem juthatna el senki az üdvösségre. És vajon mi lenne akkor, ha az emberek között nem lenne megbocsátás? Pokoliak lennének az emberi kapcsolatok is, mert nem símulna el semmilyen nézeteltérés, nem oldódna fel semmilyen sértés és csak gyűlölet lenne az emberek között, ami bizony, hogy komoly negatív szellemi környezettel járna. Tehát nem csak a ki nem egyenlített erőktől szenvednének folyamatosan az emberek, hanem mindennek a szellemi hátterétől is.
Ezért, hogy az önszeretet után a szeretetnek az első megnyilvánulási formája, a megbocsátás törvényesen megjelenhessen és érvényesülési lehetőséget nyerhessen, az Úrnak nagyon sokat kellett szenvednie, szinte bele kellett pusztulnia az emberiség bűneibe, mondanám szeretetlenségébe. És kik voltak először is rászorulva az Úr bűnbocsátó kegyelmére? “…Ez az én testem, amely tiérettetek és sokakért megtöretik a bűnök bocsánatára!” Azokhoz szólt elsősorban az Úr, akik körülötte voltak. “Ti érettetek.” Azokért, akik “…már megtisztultatok ama beszéd által…” “…aki tiszta, annak csak a lábát kell megmosni…” és mégis azt mondja az Úr, hogy őértük és sokakért töretik meg a teste és ontatik ki a vére, hogy bűnbocsánatban részesüljenek. Ha már az apostolok, akik legalább három évig az Úr mellett voltak és megtisztultak az Ő beszédei által, mert az “Istenről szóló beszédnek ereje van” és, mert “ha megismeritek az igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket”, rá voltak szorulva az Úr által lehozott és érvényre juttatott megbocsátás törvényére, mennyivel inkább rá vagytok szorulva ti, akik a mennyek kapujában sáfárkodtok! Tehát ne higgye senki azt, hogy bárminemű praktikákkal, egyéb más igazságnak hitt elméletekkel kikerülheti a megbocsátás szükségességét, vagyis az Úr és a felebarátja előtt történő megalázkodásért történő könyörgést, mert ugyanis csak akkor tud az ember tovább haladni, ha az önvádban és az ezt követő feloldozásban teljesen megsemmisülnek és feloldódnak azok az erők, amelyeket az ember bukásaival kitermelt magának.
Ahogyan az ember rá van szorulva Isten bűnbocsátó kegyelmére, úgy időnként rá van szorulva felebarátja megbocsátására is, mert nincs olyan ember, aki nem vétett volna Isten szertettörvénye ellen, akár a felebarátjával szemben. Sőt azt mondja az Úr: “Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek.” Tehát a megbocsátás, mint törvény, feltételekhez van kötve, amely feltételt – mint mondtam – semmilyen más “törvényszerűségnek” hitt elméletekkel nem lehet sem kikerülni, sem megoldani. A megalázkodás Isten és embertársaitok előtt kikerülhetetlen, ha csak Isten másként nem dönt, hisz Ő felette áll minden törvénynek. A megtérés és a benne rejlő megbocsátás beláthatatlan és kiszámíthatatlan pozitív változásokat tud hozni az ember életébe, éppúgy mint amilyen negatív eredményeket és eshetőségeket hoz a meg nem térni akarás, a meg nem térés, vagyis a bűn útján való járás.
Mivel Isten nem haragszik, mert nincs benne semmilyen negatív érzés, ezért nem Istent kell kiengesztelni, hanem magát a törvényt, aminek hatását az ember a bukásával magára vont. A törvény hatalma viszont könyörtelen, mindent be akar hajtani a bukott emberen. Ezért szükséges a törvény alól történő feloldozás.
Amennyiben az ember a másik ember ellen vét, akkor a feloldozás a megbántott, vagyis a sértett fél kezébe van lehelyezve, akinek akkor bocsátattnak meg a bűnei, ha ő maga is meg tud bocsátani az ellene vétőknek. Tehát a vétkező ember rá van szorulva a törvény kiengesztelésére, melyet az önvádban, a bűnbánatban érhet el, és ezáltal a kitermelt negatív erők megsemmisülésére, majd rá van utalva a megbántott fél feloldozására, de semmi esetre sem a pogány igazságoknak a megélésével.
Az Úr azáltal tudta meggyökeresíteni a földön a szeretetnek, vagyis jelen esetben a megbocsátásnak a törvényét, hogy Ő maga rengeteg embernek megbocsátott, feloldozta őket bűneik következményei alól. Minden egyes gyógyítás alkalmával ez történt gyakorlatilag. Továbbá megbocsátott történetesen mindazoknak, akik már nagycsütörtökön elfogták és nem jogerősen ugyan, de elítélték, mindazoknak akik brutálisabbnál brutálisabb módon bántalmazták, a szadista hajlamaikat élték ki a némán tűrő Messiáson, majd a megostorozóknak, a töviskoronával történő megkoronázóknak, azoknak akik keresztre szegezték, mindazoknak, akik feszítsd meg-et kiáltottak stb, hogy ezáltal a földet kiemelhesse az okozati törvényből és felemelhesse a szeretetnek a szintjére. Az apostolokra, -elsőként Péterre- is átruházta a megbocsátás, azaz a feloldozás törvényét: “Amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a mennyben is…” Péter tehát törvényoldó hatalmat kapott az Úrtól, majd amikor talán a legnagyobb volt a szeretete az Úr iránt, az Úr rábízta a bárányok és az egész nyáj legeltetését, terelgetését. Péter nagyon sok embert meggyógyított, azaz feloldozott bűneinek következményei alól, megbocsátotta a bűnöket.
Míg Jézus nem halt meg, nem volt igazából megbocsátás, mert a föld azon szférába tartozott, ahol még ez az igazság nem működhetett. Amióta Jézus lehozta a szeretet igazságát, azóta a szeretet folyton csak szenved, áldoz és megbocsát. Jézus ráruházta az apostolokra, az apostolok a tanítványokra a feloldozás “hatalmát”, akik bejárták az egész világot, hirdetve az Örömhírt, melynek az alapja az volt, hogy Jézus nevében van megbocsátás. Isten ugyanis szereti az embert, Szent Fiát adta áldozatul az igazság törvényének a kiengesztelésére, és ezáltal van üdvözülési lehetőség Jézus Krisztusban, Akiben maga az Atya szállott le az emberiség közé, együtt szenvedett úm. a Fiúban, a Fiúval az emberiség megváltásáért, mert “Az Atya és én egy vagyunk.” Isten Szent fiát adta, de maga is “leszállt” a Fiúban. Ez a teljes Örömhír! Az Ószövetségben ugyanis nem lehetett eljutni az Isten Országába, mert nem voltak megalkotva a magasabb szférák. A próféták is ide voltak kötve, mindaddig, míg Jézus meg nem alkotta a magasabb és a köztes szférákat.
A megtérés az első lépés Isten felé a bukott ember részéről, amit követ a bűnbánat, a bűn beismerése. Isten részéről válasz gyanánt jön a szeretetből történő megbocsátás, ami az első konkrét lépés az ő gyermeke felé. Igaz, az is Isten munkája, hogy az ember eljuthasson a megtérésre, és alávesse magát az Ő akaratának, ugyanis az ősbukás oka az Istennel szemben történő engedetlenség, bezáródás volt, ami miatt teljesen leépült és megbetegedett a szellem. Ahogyan záródott be a szellem Isten előtt, az Erőforrás előtt, azzal a szellemének mindig egy- egy része vált isteni erőhiányossá és ezáltal beteggé és mind betegebbé, míg lassan az egész szellem megbetegedett és olyannyira erőhiányossá vált, hogy szellemileg szinte meghalt, vagyis elérte a teljes szellemi halált. Mivel a szellemet az Istennek történő engedetlenség betegítette le és juttatta ilyen mély állapotba, ezért az Isten akaratának történő engedelmesség a lélek gyógyulásának az újjáteremtő eszköze. Isten tehát nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy gyermeke megtérjen és éljen azaz nyíljon meg Isten erői előtt és fogadja be azokat, hogy újra fokozatosan visszatérjen beléje az Élet és elinduljon a fejlődés útján felfelé az örök cél felé: “Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen a mennyei Atyátok.” A végcél nagyon, de nagyon messze van, de ha soha nem indultok el a szeretnek és az engedelmességnek az útján, sosem épül vissza a lelketek és kívül maradtok az Isten Országán.
A jelenlegi, a hozzátok legközelebb álló cél, amit okvetlen el kell érnetek, ha üdvözülni akartok, vagyis ha át akartok menni a halálból az Életre, az első feltámadás. Feltámadni az anyagból, a föld anyagának és igazságainak a vonzásából és egy magasabb, egy szellemibb igazságba emelkedni fel. Habár ez a tisztulási folyamat nem egy egyszerű feladat, hisz örökkévalóságokon keresztül bukott a szellem. Ahhoz, hogy az első feltámadást el tudjátok érni, szellemi segítségre van szükségetek, mert ezer, meg ezer szállal van az ember a bűnhöz kötve és főként testben képtelen megtalálni a saját maga által kiépített labirintusokból a kivezető utat. Ha már le is tudta küzdeni az érzékiséget és halad a lelki semlegesség felé, még ott van a gőgnek ezer arculata, amelyet sokkal, de sokkal nehezebb felfedezni, mint az érzékiség bármely formáját. Ezért mondta az Úr a farizeusoknak: “Az utcanők és paráznák elkerülnek benneteket az Isten Országában. ”Ennek a két fő hajlamnak a levetkőzésére mondja az Úr: “Aki utánam akar jönni (az Isten Országába) naponként tagadja meg magát, (az addig felismert hajlamait) vegye fel a (tisztulás) keresztjét és úgy kövessen engem.” De mindehhez hitre van szükségetek: “Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.” “Aki hisz, ha meghal is élni fog.”
A harmadik kijelentés, a magyar szellemtannal az élen, mint a második kijelentés kiegészítőjeként jelent meg Isten kegyelméből, a lélekben rejlő, kárhozatra vivő hajlamoknak a felismerésére. Ha ilyen szándékkal tanulmányozzátok a N.Sz., a kedves Vezetőnknek az írásait, bevezet benneteket a lelketek mélységeibe, hogy megismerjétek magatokat és azokat a tulajdonságaitokat, amelyek nem férnek be a szűk kapun az Isten Országába.
Igyekezzetek kihasználni a javulásra adatott hátralévő kevés időt, míg be nem zárulnak a mennyek kapui és meg nem szűnik minden kegyelmi segítség a számotokra. Addig mi is dolgozunk teljes erőbevetéssel, vagyis addig, amíg az Úr vissza nem szólít bennünket ebből a munkából.
Az Úr kegyelme legyen veletek mindenkor!
Ada. 2023. X. 01.
