“Az ajtó előtt állok és zörgetek és aki beenged, azzal vele vacsorálok.”
A zsidók vacsora-szokásai – A jézusi hozzáállás – Tartsatok bűnbánatot – Semmit sem adnak ingyen– Jézus műve a lélekben: benső lelki forrás – Az igazság szabaddá tesz – Tékozló fiú – A N. Sz. munkája – Van nékem eledelem – Ki tehát a hű és okos szolga?
*
Az Úr Jézus idejében is szokás volt a zsidók körében a legközelebbieknek, de inkább anyagi téren hasonló szinten lévő ismerőseiknek, barátaiknak vacsorát adni, partikat rendezni, de olyanokat is meghívtak, akiket anyagilag felkarolni igyekeztek. Nincs ez másként ma sem és nem csak a zsidók körében. A mai időkre is jellemzőek az üzleti vacsorák, a kerti partik, ahova nem a szeretet vonzza az embereket, hanem az anyagi érdekeltség, az énközpontúság, a kitűnni vágyás, a mások fölé emelkedési szándék stb. És még jól is érzik magukat az ilyen hamis érzelmektől fűtött rendezvényeken az emberek.
Habár az is szokás volt és az volt a leggyakoribb, amikor a zsidók a legszűkebb családot és főként a legbizalmasabb barátokat hívták vacsorára. Jézust és az apostolokat is több alkalommal hívták meg ilyen bizalmas együttlétre, vacsorára, amire Jézus azt mondta, hogy ne a gazdag barátokat hívják meg, hanem a szegényeket. Jézus mindig is a szegényeket támogatta: – “Menjetek és mondjátok meg Jánosnak …a szegényeknek az örömhír hirdettetik.” Amikor az ajtó előtt áll és zörget, azt is elsősorban a szegények esetében teszi.
Ezért hát a jézusi hozzáállás teljesen más, mint a gazdagok hozzáállása, vagyis ellenkezője az emberi önzéstől fűtött hozzáállásoknak. Nem a meghívót várja, hanem Ő maga kopogtat, pontosabban zörget és nem a fizikai ajtón, hanem a lélek ajtaján és bebocsátást kér oda, ahol az emberi önzés és az azzal járó többi bűn ver tanyát. Ahhoz viszont, hogy az Úr bebocsátást tudjon nyerni az emberi lélekbe bizony, hogy komoly lelki munkát kell végeznie, mert a bukás-sorozatok eredményeként rétegekben áll a bűn az emberi lélek körül. Az Úr sok esetben bizonyos eseményeken, esetleg megpróbáltatásokon, szenvedéseken keresztül zörget, de van rá eset, hogy egy-egy pozitív lelki élmény által hívja fel az ember figyelmét a megtérésre, a jónak a követésére. Akármilyen módon zörget is az Úr a lélek ajtaján, mindenképpen a lelki élet első megnyilvánulásai azok, amikor a lélek bűnbocsánatban részesül, vagyis visszafogják a gondviselést irányító angyalok a bűnök visszahatásait, hogy világossághoz juthasson a lélek és csak amikor már megerősödött a jónak a követésében, akkor engednek belőle vissza próba gyanánt, a próba legyőzése okozta előrehaladás reményében, mert a kiszabott keresztet vinni kell, a meghatározott negatívokat át kell emésztenie a léleknek ahhoz, hogy megtisztulhasson és a tisztulás után újabb próba legyőzése által tovább juthasson a lélek a fejlődésben. Habár azt mondja az Úr, hogy “Aki beenged engem, azzal vele vacsorálok”, vagyis azzal a legbensőségesebb kapcsolatba és viszonyba lépek. És a lelki életet élő embernek erre van a legnagyobb szüksége, mert emberi erővel nem megy semmire, csakis az Úr segítsége által, amely isteni jelenlét, ami befelé fordulásra, bűnbánatra, megvallásra és a bűntől való szabadulásra kell, hogy serkentse az embert. Itt nyer érvényesülési lehetőséget a keresztelő jánosi felhívás, a “Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten Országa…” és meg is adta hozzá az útirányt is: “A hegyeket és halmokat hordjátok szét, a mélységeket töltsétek fel és a göröngyöset tegyétek simává…” mert ahhoz, hogy az ember be tudjon jutni az Isten Országába, vagy, hogy egyáltalán az Úr közelébe tudjon kerülni, meg kell tisztulnia bűneiből és a bűnös hajlamokat erényekre kell változtatnia. Itt tévednek sokan, akik azt hiszik, hogy elegendő az üdvösséghez az, hogy az Úr megváltotta a világot és mást már nem is kell tenni ahhoz, hogy az Úr közelébe kerülhessen, pedig az Úrnak számtalan kijelentése van arra vonatkozóan, hogy csakis a megtisztult lélek juthat el az Isten Országába, amiért meg kell dolgozni, mert semmit sem adnak ingyen. De ha elbukik a lélek, mégis kaphat kegyelmet, miután a következményekből rájön arra, hogy lezuhant a próbában történő hűtlen helytállása miatt, és miután elszenvedte annak az állapot hatásainak egy részét, újabb lehetőséget kap, hogy tovább tudjon haladni a fejlődésben. A szenvedés nem büntetés, hanem az Igazság kinyilvánítása arra nézve, hogy a bűn zsoldja a halál és serkentő eszköz a javulásra. Miután tehát elszenvedte a kirótt negatív erőket, újból belekerül azokba a kísértésekbe, hogy amelyekben elbukott, megállhassa a helyét. Ez a kegyelem. Ugyanis azért bukik el a lélek, mert beteg, hiányos a lelki világa, mert a bukás révén kiégtek azok az erények, amelyek most próbát szenvednek, és vissza kell építeni a kísértésekben történő helytállás révén, és ebből kifolyólag lelki sebek vannak melyek a helytállás révén gyógyulnak. Azért szükségesek itt a földön a megfelelő kísértések, a megpróbáltatások minden ember számára, hogy küzdjön és harcoljon önmaga, azaz az alsóbb természete ellen és ha sikerül megállni a helyét, akkor meggyógyul. De az Új világban már nem lesznek kísértések, legalábbis “1000” esztendőig. Ez a tisztulási folyamat, feladat nem csak egy életre szól, hanem mindaddig érvényben van, amíg a lélek át nem konvertálódik szellemmé és vissza nem kerül arra a helyre, ahonnan elszólította őt a sátán. És az igazi fejlődés csak utána kezdődik, amikor rálép a szellem az Isten által kijelölt és meghatározott útra, a paradicsomi tökéletesség elérésének az útjára.
Ennek a messze eső fő célnak az elérése érdekében jött le az Úr, hogy hazavezesse az anyagba süllyedt szellemeket azokba az állapotokba, ahonnan kiestek a rotáció folytán. E célból történnek az üdvösségre történő meghívások, amit, mint az Úr halála révén létrejött isteni ajándékot mindenkinek éreznie kell a saját lelki világában. De honnan is lehet érezni azt, hogy meg vagytok hívva az üdvösségre? Onnan, hogy egyénileg szól hozzátok az Úr! Amikor azt mondja, hogy az ajtó előtt állok és zörgetek, azt egyénileg teszi és nem csoportonként. Tehát a meghívás akkor történik, amikor már az emberi lélek valamelyest felül tudott emelkedni lélekben –és nem értelemmel, hisz a mai világ rákfenéje éppen az erkölcsi szinthez viszonyítva történő értelmi túlfejlettség- az átlagember, átlag vallásosság fölé, minek következtében már annyira megtisztult a lélek, hogy ki tudtak fejlődni a lelki érzékszervei és meg tudja hallani, ill. látni a fentről jövő isteni hangokat és képeket. Ilyen esetben az Úr szinte folyamatosan zörget valamilyen formában a lélek ajtaján, illetve a meghívottak lelkében egy belső erjedési folyamat indul meg a megtéréssel, amely mindaddig munkálkodik, amíg az teljesen hátat nem fordít az isteni vezetésnek, ha meg viszont mindvégig kitart, akkor ez a belső erjedés mindvégig tart, hiszen csak akkor lehet eljutni az üdvösségre, ha ez az erjedés nem áll meg, hanem folyton munkálkodik, mint egy tűzhányó. Ez a belső erjedés az Úr áldozatának a lélekre gyakorolt hatása, ugyanis azelőtt, mármint az Ószövetségben főként a külső hatások, azaz a szenvedések hoztak némi változást az emberi lélekben, de ezzel még nem lehetett eljutni az üdvösségre, csak a következő fejlődési állomásra, azaz az Úr felismerésére és követésére. Az üdvösségre történő eljutásnak a lélek belsejében kell kiforrnia! Még maga a megfelelő tudás sem elegendő az üdvösség eléréséhez. Segítő eszköz lehet, de nem maga a tudás üdvözít, habár az Úr szavai szerint “Ha megismeritek az Igazságot, az Igazság szabaddá tesz titeket.” De hogyan mi módon? Oly módon, hogy rávilágít a bűnre, a bűnt bűnnek nevezi meg és nem enged kimagyarázkodást, hanem addig sarkallja az embert, amíg be nem ismeri a saját bűneit bűnnek és nem igyekszik azoktól szabadulni. A ti esetetekben visszavezet benneteket oda, ahol a konkolyt elvetettétek, történetesen az előző életetekbe és ott igyekszik feloldozó hatásokat kiváltani, miután már a konkoly beért az aratásra, vagyis miután már az ember learatta az elvetett konkoly gyümölcseit. Mindezt a lélek bensejében teszi ama forrás és erjedés által, amelyet az Úr indított be a kínszenvedéseinek és kereszthalálának eredményei révén, melynek a csúcsa gyakorlatilag a lll. kijelentés, mely Igazság arra van hivatva, hogy összegyűjtse a tarlón kint maradt, a kévékből kihullott érett kalászokat. Tehát maga a Névtelen Szellem az ő tanításaival az a gereblye vonó, aki ezt a begyűjtést elvégzi azáltal, hogy eme fentebb említett erjedési folyamatokat irányítja és tovább viszi annak érdekében, hogy az üdvösségre meghívott minden emberi lélekből az üdvösségre kiválasztott legyen, mert a meghívásnak az a csúcsa, amikor ki is választják a meghívottat az üdvösségre. Ennek a célnak az elérése már a ti kezetekben van lehelyezve azáltal, hogy mennyire fogadjátok el és töltitek be Isten akaratát és mennyire használjátok ki a tisztulástokra kijelölt időt, azaz mennyire halljátok meg és mennyire követitek azt, amikor az Úr zörget a szívetek, lelketek ajtaján, mert az idő közel van! Ezt a tényt ti is tudjátok és benneteket lelki munkára kell hogy ösztönözzön, mert az még kevés, hogy felismeritek az idők jeleit és mind részletesebben tudjátok annak lefolyását, de magatokat meg nem készítitek elő az Úrral történő személyes találkozásra. Pedig az a célja a jelenlegi életeteknek, hogy az Úrral történő személyes találkozás végeredménye pozitív legyen, mert egyébként kárba vész minden eddigi szenvedésetek és megpróbáltatásotok, amit átéltetek. Abban az esetben, ha azt mondja nektek az Úr a Vele történő találkozáskor, hogy: – “Barátom, mi végre jöttél ide?”,- akkor nem tudtok hozzánk felemelkedni és velünk jönni magasabb világokba, történetesen a megújult földre.
Amikor tehát kopogtat, pontosabban zörget az Úr a lelked ajtaján, akkor bebocsátást kér, mint legbizalmasabb hozzátartozód, sőt mi több veled vacsorál, azaz meghív téged vacsorára, hogy táplálkozz Vele. “Van nekem eledelem, mindaz az Ige, ami az én Atyám szájából származik.”-mondja Ő. Erre a vacsorára, erre a lelki táplálékra, a lelked táplálására hív téged, ezt a lelki táplálékot szeretné veled megosztani, veled közösen elkölteni, mert ez fogja újjáépíteni, újjáteremteni a lelkedet, ha nem szórod szét a bűn kiélésére, azaz nem szolgáltatod ki a sátánnak, mert ha igen, akkor odaát a szellemvilágban csak egy szellemi koldus leszel, aki eltékozolta Atyja vagyonát és mint “tékozló fiú” a sertéseknek szánt moslék lesz az eledeled az Atya neked szánt eledele helyett. Merthogy: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal az Igével, ami Isten szájából kijön.”
Fogadd el ezt a meghívást, mint az Ige meghívását, megszületését a lelkedben, mert ugyanis az Ige testté lett és közöttünk lakozik, mint “gyermek”, Akinek naggyá kell növekednie az emberi lélekben ahhoz, hogy az ember el tudjon jutni az üdvösségre.
Ennek a lelki tápláléknak a kiosztását az ő hű és okos szolgáira bízta:
“Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az Úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében. Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor visszajön.”
Ezeken a szolgákon keresztül munkálkodunk mi, mint az Úr szolgái, hogy kiépülhessen bennetek az Úr, mint a legközelebbi hozzátartozótok iránt való teljes bizalom, amire a megpróbáltatásokban van és lesz a leginkább szükségetek.
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2023. Xl. 19.
