„Hálaadással tárjátok a ti kéréseiteket az Úr elé”
Ima
Mindenható Atyám, kegyelem Istene, aki felhozod a kegyelem napját gonoszokra és jókra egyaránt, hogy hadd nőjön a konkoly a búzával az aratásig, mert sajnos az ember sok esetben csak a hatásaiból ismeri meg a gonoszt gonosznak, a jót jónak és a jobbat még jobbnak, hogy hátha felismernék a lényegbeli különbséget és bűnbánatra jutnának.
Köszönöm neked Atyám azt, hogy a kegyelmed személyválogatás nélkül ma még mindenkit hív, vár és elfogad az üdvösségre a te Szent Fiad révén.
Köszönöm Atyám a hazahívó szavadat, amely végighatol a bukott világmindenségen, és amely a földi létben a Te szent Fiadban, majd szellemesítve a lll. kijelentésben manifesztálódott, amelyet ma sem szűnsz meg sugározni, hogy minél több bukott szellemben felébressze a vágyat az elvesztett örök hazába való eljutásra.
Köszönöm, hogy ma is munkálkodsz a te szent Fiad, a mi Urunk, a Jézus Krisztus és az ő Szentlelke által az emberiség üdvösségén és amiért ma is vannak még, ha elvétve is, egyéni meghívások az üdvösségre, habár nagyon keményen kell dolgoznia annak, akit a déli órákban hívsz meg a lelki-szellemi munkára.
Köszönöm, hogy ma is történik az elszórt kalászok begyűjtése, mégha nem is akkora intenzitással, mint 100 évvel ezelőtt, merthogy visszahívattak a szellemvilágba azok az eszmehordozók, akiken keresztül lényegre törő és mélyreható hatásokat fejtett ki a tiszta szellemtani eszme.
A legnagyobb hála azonban mégiscsak oda nyúlik vissza, amikor még elküldted az első prófétát a földi világba, mint kiválasztottat, hogy általa megalapozd minden ember üdvösségét. Majd követhették őt a többi, a nálánál is nagyobb missziós szellemek, akik készítették fel az emberiséget, pontosabban a választott népet az Üdvösség felismerésére és követésére.
Külön hála illet téged Atyám a természettörvény, vagyis a tízparancsolat, azaz a szenvedtetve nevelő törvény kinyilatkoztatásáért és leközléséért, tehát Mózesért és az ő további munkájáért, mely törvény volt és van hivatva ma is lehántani a lélekről a durva bűnök következményeit. Tehát ezen törvény nélkül nem juthatna el az emberi lélek az üdvösségre, pontosabban az Üdvösség felismerésére és követésére. A mai időben is, ha az ember eme törvények ellen vét, ennek a törvénynek a korlátait, ill. hatásait vonja magára, amiből, ha bűnbánatot tart kiemelheti a kegyelem Istene.
Hála és köszönet illet Téged, ó Atyám minden ószövetségi jövendölésért, és annak minden egyes beteljesedéséért, amely a Megváltóra, majd a III. kijelentésre reflektál, amely hitre serkentette az ószövetségi embert.
Kimondhatatlan örök hála az Ószövetséget lezáró utolsó prófétáért, keresztelő Jánosért, akinek halálával gyakorlatilag lezárult egy fejlődési turnus. A “vérkeresztség” keresztségével neki is meg kellett ugyan keresztelkednie ahhoz, hogy tovább dolgozhasson a törvényben, de egyben egy elmulasztott adósságot kellett neki betöltenie az erőszakos halálával. Amennyiben Illésként nem menekül el a halál elől, akkor később, mint keresztelő János természetes halállal halt volna meg és nem kellett volna Máriának hidat képezni a két korszak között. Tehát ker. János halálától az Úr Jézus haláláig, vagyis az ószövetség lejártától az Újszövetség kezdetéig, hogy az üdvtörténet folytonossága meg ne szakadjon, Mária hidat képezett az ő hitével.
Így hatalmas hála Máriáért, Akiben nem hogy csak híd képződött, hanem a Messiás megszületéséhez a legtisztább fluidokat biztosította. Mint egy fókusz lencsében, Benne összpontosult az össz zsidóság messiás-vágya, hogy egy lángnyelvként csapjon fel a Mindenhatóhoz és levonzhassa a Messiást. Mária ennek a feladatnak, hivatásnak szentelte az életét. Ezért dolgozott a háttérben. Ugyanis minden üdvtörténeti tényezőnek a megvalósulásához komoly szellemi munka szükséges. Ez elsődlegesen nem más, mint az emberiséget és az egyént körülvevő negatív erők átvállalása. Jézus után Mária volt az,aki ezt a legnagyobb mértékben megvalósította, mintegy bedolgozva Jézus munkájába. Mária volt ugyanis az első, a legnagyobb és a legalázatosabb követője Jézusnak. Így Jézus után Mária alkotta a legnagyobbat az emberiség üdvössége érdekében. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy Máriában nyert duális kiegyenlítődést a föld, ezzel már sokat, azaz mindent megkapott a föld és a rajta élő szellemek annak érdekében, hogy otthont adhasson a duáltalálkozásoknak. Ez igazából azoknak érték, akik már egymásra találtak, akik még nem, azok nem is tudják azt, hogy mit is jelent duállal együtt élni. Ez kizárólag Máriának és annak a munkának köszönhető, amelyet itt a földi életében,de már és még a szellemvilágban végzett és végez ma is. A földi életében szellemfluidikus módon teljes mértékben átélte Fia kínszenvedéseit, a szellemvilágban viszont tovább folytatva ezt a tevékenységet, minden nagyböjtben fekete fluidokat ölt magára, hogy elszenvedvén semlegesítse azokat a duálok találkozásának lehetőségéért. Ez tehát az Ő nevéhez fűződik, akár hiszi az ember, akár nem. Jézus halála után Mária hatvannégy éves korában bekövetkezett haláláig a Feje volt „Péter közösségének.”
Azok, akik nem ismerik el Máriát, Mária nagyságát, nem is tudhatják azt, hogy mennyi minden köszönhető Neki, így nem is adnak Érte hálát a Mindenhatónak. De ha viszont nem jött volna le Mária, Jézus nem tudott volna megszületni sem.
Ezek csak a legfőbb szerepvállalásai a föld üdvtörténetében Máriának, amiért hálát kell adni a Mindenhatónak, ugyanis Mária nélkül nem lett volna megváltás!
De a legeslegnagyobb hála azonban mégis csak az Úr Jézust illet, ugyanis kiemelte a földet és a rajta, benne és körülötte élő szellemeket a korai apokalipszisből, amelyben senki, de senki nem menekülhetett volna meg, hanem mindenki a pokolba jutott volna. Tehát örök hála Neked Atyám és Jézusom a te művedért. Azáltal tette ezt, hogy kiemelte a földet a teljes pusztulástól és felemelte a szeretetnek a szintjére. Hatalmas kínszenvedésébe került az, hogy legyőzze a gyűlöletet és helyébe a szeretetnek és a megbocsátásnak a csíráit hinthesse szét. Új szférákat nyitott meg, minek következtében a pokoli szférákba szorult missziós szellemeket kiszabadíthatta és a nekik megfelelő szférába helyezhette el. Megnyitotta az utat a földről a Mennybe, sőt saját magát, mint az üdvösség eszméjét tette meg az Isten Országába vezető úttá, miközben nagyon sok embernek megbocsátotta bűneit és ezáltal meggyógyította őket. Rengeteg embert fizikailag is táplált és nem egyszer tette ezt a tanítói évei során, hanem szinte majd minden hónapban, csak erről nem szólnak az írások. Azt mondja János ap., hogy az világ összes könyvtára sem lenne elegendő annak a tömérdek könyvnek a befogadására, amely Jézus összes cselekedetét tartalmazná. És az emberek mégis mereven ragaszkodnak ahhoz a megkurtított “vázlathoz” amelyet továbbítottak az utókornak. Továbbá Jézusról lévén szó, Új szövetséget alkotva összekötötte a földet a Mennyel, az embert az Istennel és táplálékul adta kínszenvedéseinek az eredményeit egy vér nélküli áldozat erejében, amiért továbbra is hálatelt szívvel borulok le előtted Mindenható Atyám, Aki mindezt eltervezted és megvalósítottad a Szent Fiad által.
Mindezért és mindennek az egyéni lélekre gyakorolt hatásáért minden hívő léleknek hálát kell adni a Mindenhatónak. De miért kell hálaadással kezdeni az imát gyermekem? Mert a hálaadás révén rádöbben az ember arra, hogy mennyire függ Istentől és megalázódik a hálaadás révén. De miért van szükség gyermekem az alázatra?
A bukással a szellem eltávolodott Istentől, így Isten helyét a szellemben önmaga, azaz a saját egyénisége töltötte be. És ahogyan növekedett a szellemben az egyén lényegisége, úgy szorult ki Isten a szellemből. No már most, ahhoz, hogy a szellemben helyre állhasson az Isten és az egyéniségnek az aránya, rá kell döbbenie arra, hogy rá van szorulva Isten segítségére, merthogy az egyéni elgondolás, az engedetlenség csak eltávolította őt Istentől. Ezt a hozzáállást nagyban is és a szellemnek a magánéletében is meg kell találnia. Tehát az alázattal csökken az „ember” és növekszik az Isten, mert az arányok nagyon megfordultak. Az Isten növekedése révén tud csak a szellem Isten felé közeledni, ill. emelkedni, mert az isteni lényeg légiesíti a szellemet, míg az egyéni elgondolás sűríti őt, vagyis a fluidokat. És minél közelebb van a szellem, ill. az ember Istenhez, annál inkább esély van arra, hogy meghallgattatik az imája.
Az alázatosság tehát az az erény, amellyel közeledni lehet az Úr felé. De hogyan is válhat az ember alázatossá? Az első dolog talán az, hogy nem lázad a sorsa ellen, hanem mindent elfogadni igyekszik, ami vele történik. Tehát minden megaláztatást, bántást és nem vág vissza. De ha van annyi ereje, akkor ha megdobják kővel, kenyeret dob vissza helyette, azaz olyan lelki (szeretet) táplálékot, amely révén erőt kap a bántó fél leküzdeni a hajlamait. Ez a valódi eredmény. Ezt tette Jézus minden egyes alkalommal, amikor bántásban volt része.
Tehát a hálaadással kezdődő ima eredménye az, amikor az ember megnyugszik az ő sorsában és nem lázad, mert az ősbukás lázadásba torkollott, tehát a lázadó ember magában hordja az önmegsemmisítést, mint tulajdonságot. Az alázatos ember elfogadja a sorsát, mert az az őszinte imádkozó, aki sorsában megnyugszik – mondja az Úr. Az alázatosságra törekvő ember munkájáért nem vár elismerést, hanem alázattal igyekszik beleszürkülni az átlagember sorai közé, vagyis nem hivalkodó. Törekszik tehát az egyszerűségre, a szelídségre és a szerénységre, hogy elvérezzen az önérzet és feltámadhasson a Krisztus.
Ezért mondja az Úr: „Tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű…” És ha Neki, mint a legnagyobb szellemnek is szüksége volt és van alázatra az Atyával történő kapcsolathoz, akkor mennyivel inkább nektek, ti kicsiny gyermekei az Atyának. Jézusnál ez a tulajdonság teljes volt, ami abból is látszik, hogy azt mondta, hogy Ő az Atyában van és az Atya Őbenne. Tehát azt a helyet, amely az Úr szívében az Atya számára volt fenntartva, az Atya teljesen betöltötte.
Végül is, ha az ember hálaadással közeledik az Úr felé, sok mindent másként fog látni, mert az alázatosság rávilágít olyan dolgokra, amelyeket eddig másként látott. De mindez mellé még társulnak olyan élethelyzetek, amelyek elősegítik az alázat kialakulását, csak fel kell tudni ismerni és el kell tudni fogadni.
Erre kell nektek is törekednetek!
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Amen
Ada, 2024. VI. 16.
