„Ne dobjátok igaz gyöngyeiteket a sertések elé, mert letapossák azokat, titeket meg felfalnak”

 

Ima

 Mindenható, mindeneket teremtő,  irányító és kikutathatatlan Isten, hatalmas felség! Hiába kutat téged az emberi elme, és az emberi szív, csak annyit ismerhet meg Belőled, amennyit kikutatni engedsz magadból a földön hagyott nyomdokaid révén, amelyen ha halad az ember, mind nagyobb részt ismerhet meg Belőled. Ha többet szeretne felfedezni a Te lényedből, azonnal ferde útra viszi őt az ismeret, mert nincs meg hozzá a lelki fejlettsége, vagyis a kellő alázata. A lelki fejlettség ugyanis az alázatban és az egyetemes szeretetnek a kibontakozásában nyer kifejezést, amely erényeknek a révén nyílik a lélek, ill. a szellem az egyetemes tudás előtt. Ez a visszafejlődés útja. Kérlek Atyám, hogy segítsd meg minden gyermekedet ezen az úton. Hívj meg minden gyermekedet, aki alkalmassá lőn erre az útra, az egyéni, a saját lényeg- törvényének az útjára, az azon való haladásra!

Drága Jézusom, Ismertesd meg minden gyermekedet a megváltás hatalmas erejével, és segíts minden egyes, az üdvösségre meghívott léleknek bekapcsolódni a megváltás misztériumába, amely nélkül nem lehet eljutni az üdvösségre. Nyilatkoztasd ki magad mindenkinek, akiért az életedet áldoztad, hogy megismerhessék Benned a haza vezető utat, a tiszta igazságot és a bűn nélküli életet és követni tudjanak Téged azon az úton, amelyen meghívtad őket az üdvösségre.

És küldd el mindenki számára a Szentlelket, a Szentlélek erejét és világosságát, hogy legyen erejük követni Téged az önmegtagadásnak, az önmegtartóztatásnak, a szeretetnek és az alázatosságnak az útján.

Amen

*

 Az ember bukott lény és ebből kifolyólag teli s tele van a lelki világa a bukásának termékeivel. Ahogyan fokozatosan hátat fordított Istennek a szellem, úgy alakultak ki az egyéni lelki világában a hamis, majd a mind hamisabb, egyedi, Isten nélküli elgondolások halmaza, amelyek tovább fertőzték a bukásnak eredt szellemet.

Ahhoz, hogy be tudják határolni a szellemek, hogy mit is veszíttetek a bukással, teljes egészében ismerniük kellene a tiszta világokat, azok légkörét és igazságait, de ez sajnos nem lehetséges, mert a szellem csakis a fokozatos tisztulásával képes mind tisztább és tisztább igazságokat befogadni. Tehát tisztulással nőhet csak az igazi tudás és szeretet. Ezért tudtak a magasabb világokról testetöltött szellemek a föld tudásszintjénél magasabb tudást lehozni a földi világba. De nem csak a tudásukat hozzák le, hanem a szellemi környezetüket, szellemi képességeiket, fluidvilágukat, amellyel elősegítik a föld átalakulását, pontosabban az emberek lelki világának az átalakulását. Sajnos azonban az, hogy nagyon sok esetben a missziós szellemek jelenléte irigységet vált ki az emberekben és ezért nemhogy nem követik a példájukat, hanem üldözik őket. Ezáltal többet szenvednek, mint amennyit értelmi szálon nyújtani képesek. De a szenvedéssel is sokat segítenek, ha türelemmel és szeretettel átvállalják és  átdolgozzák azokat, mert ezzel elősegítik mások tisztulását. Minél nagyobb mennyiséget tisztítanak meg a negatív erőkből, annál nagyobb fényt tudnak széthinteni a világban abból a fényből, amelyet Jézustól vettek át munkájuk révén, ugyanis igazából munkálkodni csak Jézusban, az ő itthagyott erőiben és Jézus által lehet. Ők azok, akik példát adnak a helyes útirányról, akik nem dobják oda az igaz gyöngyeiket a sátánnak, hanem arra törekszenek, hogy azt is visszavegyék, amiket az emberek már odaadtak az ellentét eszmének.

Az emberek ugyanis bukásaik révén már nagyon sok esetben akarva-akaratlanul, tudatosan, vagy tudattalanul odaadták és adják ma is a sátánnak a megszerzett értékeiket. Teszik ezt minden egyes alkalommal, amikor bűnt követnek el, vagyis amikor a magasabb rendű erőiket alacsonyabb rendű célokra használják fel, megcsúfolva ezzel azokat a kegyelmi erőket, amelyeket az Úr munkált ki és hagyott itt az emberiség megmentésére. Ugyanis az a bűn, amikor az ember a magasabb célú erőket alacsonyabb célokra használja fel. Az ember akkor is bűnözik, ha nem tudatosan teszi, habár minden egyes lélek figyelmeztetve van valamilyen formában, mielőtt megcselekedte azt. Az emberi lélek sohasem gyógyulna meg, ha nem tapasztalná meg a bűnnek az energiaszintjét, a lélekromboló hatását (a bűn zsoldja a halál) és nem vonná le a megfelelő tanulságot. Sok esetben sajnos csak a szellemvilágban látja meg és köti össze a dolgokat a szellem. Ilyen esetben viszi magával a problémákat a következő életbe. Az a legjobb, ha az elkövetett bűnhöz időben minél közelebb megéli az ember a bűnnek az energiaszintjét, annak a lélekre és a testre gyakorolt negatív hatását, hogy össze tudja kötni az okot az okozóval és tanuljon belőle, valamint, hogy bűnbánatra juthasson. Bűnbocsánatot főként akkor kap az ember, ha tudattalanul megy bele a bűn elkövetésébe. Amennyiben meghallja az ember a lelkiismeret hangját, mint figyelmeztetést és tudja azt, hogy bűn amit tesz és mégis hajlik a bűn kiélése felé, vagyis tudatosan és szándékosan követ el bűnt, az a bűn már nem bocsáttatik meg! Az embernek ebben az esetben (is) meg kell tapasztalnia a bűn elkövetésének szellemileg  és fizikailag a káros hatásait. Ezért tanítja veletek az Úr az ő imájában azt, hogy “Ne vígy minket kísértésbe”:, De azt tudni kell, hogy az embert nem Isten viszi kísértésbe, hanem a saját hajlamai. Az Úr az ő angyalai és szellemei révén  szabályozza  az alsóbbrendű természetből feltörő hajlamok megnyilvánulását, mert ha az összes ott lévő negatív tulajdonság egyszerre törne elő, azaz az ott latent állapotban lévő hajlamok egyszerre idéznének elő kísértéseket, az ember holt biztos, hogy egyből a kárhozat fenekén találná magát, mint  halott szellem. Az, hogy Isten szereti bukott gyerekeit és nem hagyja magukra, az éppenhogy abból is látszik, hogy irányítja a feltörő hajlamokat és ezzel megvédi, vagy megvédeni igyekszik a bukásoktól, habár a kitermelt negatívok egy bizonyos részét mégiscsak el kell szenvednie, hogy meggyógyulhasson. Ha a karma elmélet működne, akkor nem lennének szabályozva az emberből feltörő hajlamok, hanem magára, azaz a karmájára lenne bízva a bűnös ember. De Isten nem kívánja azt, hogy a bűnös meghaljon, hanem azt, hogy éljen. A karma elmélet   mindent visszafizettetne, amit elviselni lehetetlen lenne egy ember életében. Ha ez így működne, hogy mindig mindent vissza kell fizetni, akkor nem lenne lehetőség a bűnbocsánatra még a nagyon mélyen megbánt bűnök esetében sem. Ebben az esetben Krisztusnak nem kellett volna meghalnia a bűnök bocsánatáért.

A kegyelmi törvény tehát személyre szabott, mindenki egy ugyanazon törvényben is egyéni elbírálásban részesül, mert az egy-egy elkövetett bűn esetében figyelembe veszik a bűn mélységét és a szándékot egyaránt. Tehát az egyén üdvözültetése a célja és nem a visszafizettetése az elkövetett bűnöknek. Ezért hát boruljon oda a kegyelem trónusához mindenki, aki bűnösnek érzi magát és esdekeljen bűnbocsánatért. Még senkit sem utasított el a kegyelem, de mint azt mondtam, a törvényeket mindenkinek meg kell ismernie és követni kell, hogy az emberi lélek minél kevesebbet vétkezzen a törvények ellen. Mert aki vétkezik, mindig is az addig megszerzett erőit dobja oda a sátánnak, vagyis a sertéseknek. A sertés lehet a falánkságnak vagy az érzékiségnek, de ugyanakkor lehet hatalmi erőknek, az arra való  törekvéseknek, nagyravágyásnak a szimbóluma. És ha az ember elbukik a kísértésekben, az addig megszerzett erőit szolgáltatja ki a sátáni erőknek, amiket aztán már nagyon nehéz visszaszerezni, mert megrabolt lélekkel kell megvívni azt a harcot, amelyet megrabolatlanul már egyszer elveszített  az ember. Tehát ha az ember elbukik, akkor a „győztes hajlamok” behatolnak az ember lelki világába és tönkreteszik, az az „ sertés módjára letapossák” az addigi igaz értékeket és a lelket meg agyon sebzik, főként ha nem az első bukásról van szó, akkor a kitisztított lélekbe hetedmagával, hétszeres erővel tér vissza a gonosz. Ahhoz, hogy mindez ne, vagy legalábbis minél kevesebb alkalommal történjen meg, kéri az Úr tőletek azt kedves gyermekem, hogy szűntelenül, azaz szünet nélkül imádkozzatok, vagyis az elmétek, az odafenn valókat keresse. A lelki-szellemi szemetek előtt mindig az Úr igazságai lebegjenek. A zsidók ezt fizikálisan úgy oldották meg, hogy egy megfelelő kis tartón, aminek megvan a maga elnevezése, a homlokuk előtt bizonyos kis tekercseket tartottak és ezáltal az Úr törvényei folyamatosan a szemeik előtt lebegtek. De mindhiába, ha nem a szívük előtt, vagy a szívükben voltak a „tekercsek” mert nagyon sokat vétkeztek az Úr törvényei ellen. Ezért nektek nem kőtáblára és nem a fizikai szemeitek elé helyezi az Úr a törvényeket, hanem a szívetek hústáblájára írja azokat és a lelki szemeitek elé helyezi azokat, hogy a szüntelenül Rá tudjatok figyelni, vagyis, hogy ezek a dolgok töltsék be a lelki világotokat, amely kérést így fogalmazott meg az Úr, mintegy meghatározva ezzel a földi lét célját: „Keressétek és kutassátok Isten Országát és annak Igazságát és a többi megadatik hozzá néktek”. Az emberi léleknek tehát eme felhívásnak engedelmeskedve, tudatosan az Isten Országának a keresésére kell irányítania a figyelmét és az érdeklődési körét, mert amivel foglalkozik és amilyen az érdeklődési köre, olyanná válik lélekben, mert olyan szellemeket vonz be. Tehát amivel foglalkozik az ember, annak lélekformáló ereje van és nem mindegy tehát, hogy az isteni Igazságokra, vagy a test és az ellentét igazságára formálódik a lelketek.  Amivel foglalkozik az ember, olyanná válik a szellemi környezete, amely vagy előre segíti az embert, vagy visszafelé húzza. Habár az embernek az a feladata a földi életben, hogy amely erőket az ősbukással megrontott és visszaforgató erőkké formált át, azokat, most a helyes irányba terelje, mert az ellentét is be van kapcsolva a fejlődés vonalába.

Tehát az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön és ezáltal húzza előbbre azokat az ellentétes erőket, is, amelyeket egy-egy életében ráhelyez az isteni gondviselés. Ebből a célból, mármint a fejlődés céljából a testetöltött szellem hét elemi lelket kap,amelyeket le kell győznie ahhoz, hogy előbbre tudjon haladni az örök fejlődés útján egészen a végcélig: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti Mennyei Atyátok”. Azt hiszem van mit küzdeni és harcolni az embernek önmagával, a saját hajlamaival, az azokhoz a hajlamokhoz kapcsolódott elemi lelkekkel, míg egy tyúklépéssel előbbre tud haladni a fejlődés útján. De fejlődni csak akkor tud, ha már betöltötte a törvényt és visszafizetett minden adósságot. Ameddig ezt nem tette meg, addig csak tisztulni tud és nem fejlődni. Ezért mondom én nektek az Úr soha el nem halkuló hangján és soha érvényét nem vesztő igéjével:

„Ne dobjátok az igaz gyöngyeiteket a sertések elé, mert letapodják azokat, titeket meg felfalnak”.

Nagyon komoly, örök életre szóló igéi, elevenen ható erői ezek az Úrnak, amelyet ha nem fogtok komolyan és nem tartatok be, soha nem fogtok eljutni az üdvösségre, hanem kiraboltan, szárnyszegetten hullatok alá a sötét mélységbe, az örök kárhozatba, a saját magatok által létrehozott kárhozatba!

Amen

Ada, 2024. VI. 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük