„A törvény betöltése a szeretet”
Minden embernek saját igazsága van.- Az isteni igazság egyetemes és megmásíthatatlan.- Az emberi igazságok és törvények manipulatívak, míg az isteniek nem.- Az embernek kell alkalmazkodnia az isteni törvényekhez és nem ellenkezőleg.- Mi lenne akkor, ha az ember befolyásolhatná a törvény működését?.- Hatalmas káosz alakulna ki.- A halálos bűnök.- A tudatosan elkövetett bűnök nem bocsátatnak meg.- Nem csak az szenved aki bűnös.- „Tedd hüvelyébe kardodat…” „Ha nem lenne törvény, nem volna bűnük.- Miért van szükség a föld törvényes fejlődésébe a kegyelemmel történő beavatkozás?.- „Kelj fel és járj!”.- „Éhes voltam és ennem adtatok…”.- „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?.- Az utolsó időkben sokakban kihűl a szeretet.-
Ima
Mindenható, mindeneket alkotó Atyám, szeretetnek Istene!
Mélységes hálával borulok le a te Hatalmasságod előtt, hogy megköszönjek minden kegyelmi lehetőséget, amelyet az Úr Jézusban, a te Szent Fiadban küldtél le a legmélyebben bukott gyermekeid számára. Köszönöm a te Országodba, a boldogság világaiba vezető Utat, amelyet megmutattál a Szent Fiad által, és hogy Ő maga lehet az Út, az Igazság és az Élet, Akiben bűnbocsánatot, mint egy felgyorsított fejlődési lehetőséget ígérsz a bukott emberiségnek.
Drága Jézusom, köszönöm a te hatalmas mentési missziódat, amelynek mi is a részese lehetünk a te akaratod szerint.
És köszönöm a Szentlélek kiáradását, azon belül is a tiszta Igazságnak a kinyilatkoztatását, amelyet ha megismer az ember, önmagát, önmaga kicsinységét kell, hogy megismerje általa. Minél behatóbban tanulmányozza valaki a tiszta Igazságot, annál kissebbé kell válni önmaga és Isten előtt a te Kegyelmed révén. Milyen hatalmasak és kifürkészhetetlenek Uram a Te utaid!
Örök dicsőség és hála tehát a III. kijelentésért, mint az utolsó üdvözülési lehetőségért, melyet a végidőkben küldtél el a maradék begyűjtésére.-
Amen
Akármerre fordítja fejét is az ember, mindig önmagával találja magát szemben, mert mindenfelé a saját világát vetíti ki és a saját szemüvegén keresztül néz, azon keresztül alkot véleményt és von le következtetéseket. Ebből kifolyólag szinte mindenkinek más és más a véleménye egy-egy dologról, egy-egy isteni igazságról, pedig az isteni igazság mindig ugyanaz, nem változik és nem engedi magát megmásítani. Az ember az, akinek saját, azaz más-más igazsága, törvénye van és azon keresztül nézi az isteni igazságokat. Más a szegény ember igazsága és más a gazdagé. Más a beteg ember igazsága és más az egészségesé. Más a szabad ember igazsága és más a házasé. És más a hívő ember igazsága és más a hitetlen emberé. De mindezek csak részlet igazságok, azaz az Igazságnak a különböző oldalról történő megvilágítása, ill. megközelítése. Az igazság azonban egyetemes, egy és ugyanaz mindenki számára, csak más a megnyilvánulási formája, mert az isteni igazságot nem lehet megváltoztatni, tehát nem részrehajló, nem alkalmazkodik senkihez. Az embernek kell alkalmazkodnia, idomulni az igazsághoz, pontosabban az Isten által megalkotott törvényekhez. Mi is lenne akkor, ha az isteni törvényeket meg lehetne változtatni? Egy hatalmas káosz alakulna ki, mert mindenki a saját javára és mások kárára formálná azt át. A maga részére felmentést, míg a mások számára elmarasztalást idézne elő az ember a törvények által. Ekkor valóban annyi és olyan szintű igazság lenne, ahány ember él a földön és más-más bolygókon. De ez így teljesen lehetetlen lenne, mert megszűnne a fejlődés, és az emberlelkek sohasem jutnának vissza az Isten Országába. Ezért az igazságokat, ill. a törvényeket mindenkinek be kell töltenie, ha üdvözülni akar. Ezzel szemben a földi, az emberalkotta igazságok manipulatívak és megkerülhetők, de mindezek felett ott állnak a megkerülhetetlen és kijátszhatatlan isteni törvények és igazságok, amelyek akkor is utolérik az embert, ha a földi igazságokat kijátszák. Az isteni igazságok, törvényszerűségek gyakorlatilag az emberi lélek üdvösségének az őrzői, védelmezői, és irányadói, mert korlátokat vonnak az emberi lélek hajlamai köré és nem engedik elkárhozni az embert, minek következtében, csak egy bizonyos korlátokon belül fejthet ki negatív tevékenységeket. Mi is lenne, ha a törvény nem védené az embert? Szabadon élhetné ki a hajlamait minden visszahatás nélkül. Mivel a bűnöknek megvan a maguk alacsony szintje, és rezgésszáma, ezért az ember amilyen szintű vétket követ el, olyan szintre süllyed és olyan szintű fluidokat von magára, melyek fájdalmakat, szenvedéseket, sőt halált idéznek elő.
Már az Ószövetségben meg voltak határozva a halálos és a nem halálos bűnök. Ha az ószövetségi ember halálos bűnt követett el, az isteni törvény gyakorolta hatalmát és bűneinek következményeként vissza szólította őt a szellemvilágba, ahol aztán gondolkodhatott és bánkódhatott az elkövetett vétke felett. Mivel a zsidók mindig zsidóknak születtek meg az Ószövetségben, ezért mindig ugyanazokba a törvényekbe reinkarnálódtak vissza, csak mindig több és több tapasztalattal, amit odaát tanultak meg. A törvény feladata tehát az volt, hogy megtisztítsa a lelket a Messiás felismerésére. De ha nem lett volna, ill. ha nem lenne törvény, akkor a bűn nem lenne bűn, de senki sem jutna el az Isten Országába. Maga Jézus mondja: „Ha nem lenne törvény, nem lenne bűnük, de mivel van törvény, ezért van bűnük.” A törvény azonban nem ismer kegyelmet, ill. feloldozást, behajtja az „utolsó fillérig” az emberen a bűnei következményeit. Az igazság törvénye tehát könyörtelen, szemet szemért, fogat fogért, életet életért követel még az állatoknál is. „Tedd hüvelyébe kardodat, mert aki karddal öl kard által vész el”. De ezzel nem lehet kijutni a mókuskerékből, mindaddig, míg valamilyen formában felül nem emelkedik az ember a törvény fölé. A kiemelkedés lehetőségét a bűnnel való szakítás adja meg, mert egyébként a törvény ugyanoda forgatja vissza az embert a bűnei következményeihez, minek következtében az ember nem tud elszakadni a kitermelt negatív erőktől, de elszenvedni is képtelen mindazt amit kitermelt, ezért újabb bűnöket követ el. A megoldás tehát a bűnnel való szakításban és a törvény fölé való emeltetésben, vagyis a bűnbocsánatban rejlik: „Megbocsáttattak a te bűneid, menj, de többé ne vétkezzél”. „Kelj fel és járj!” „Mit könnyebb mondani? Azt, hogy kelj fel és járj, vagy azt, hogy megbocsáttattak a te bűneid?” Tehát a betegségekből és a halálos bűnökből történő feloldozás -az Úr tettei alapján- gyógyulással jár. De ha visszaesik az ember a bűneinek az elkövetésébe, visszaesik a törvény szigorába, vagyis a betegségbe, a megpróbáltatásokba is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak az szenved, aki bűnös, nem! Az is szenved, aki már a bűn helyett Istennek él, mert segít másoknak elszenvedni a bűneik következményeinek egy nagy részét. Ez tudatosan, szeretetből vállalt szenvedés, amivel segíti előbbre a világot tisztulásában, még ha fizikai síkon nem is tudatosodik. Tehát az szenved a bűnei következményeitől, aki nem szakít a bűnök kiélésével. Ugyanis akkor következhet el a teljeskörű bűnbocsánat, amikor az ember már kiemelkedett az élvezetek hajszolásából. A bűnmentes élet a törvény fölé emeli az embert és megbocsátja a bűnöket. Ebből következik az, hogy a tudatosan elkövetett bűn nem bocsáttatik meg, mert tudatosan vétkezik az ember, tehát nem emelkedett még ki a bűnök szférájából, és nem is jutott el a kellő bűnbánatra. Mert ha eljutott volna a bűnbánatig, már nem menne bele olyan dolgokba, amelyekről tudván tudja azt, hogy bűn. Az ilyen embernek még szükség van a szenvedés nevelő eszközére. De ezzel ellentétben a töredelmes bűnbánat feloldja az embert bűneinek a következményei alól. Ezt hozta le az Úr az Ő, és nem a bűn követőinek, mint az ő szenvedéseinek és szeretetének az eredményeként való ajándékot. Aki még a törvényben hisz, az nem hisz ebben a mindeneket feloldó és átformáló szeretetben és amiben hisz, az válik uralkodó igazsággá rajta. Higgyetek tehát Isten bűnbocsátó szeretetében!
Miért volt és van szükség a föld törvényes fejlődésének a menetébe kegyelmi törvénnyel történő beavatkozás gyermekem? Mert Jézus születése előtt már annyi bűnt kitermelt az emberiség, hogy a törvény szerint be kellett volna következnie az elemek felbomlásának, amiről Péter ír az ő II. levelében, vagyis, be kellett volna következnie annak a korszaknak a végének, amely igazából még meg sem nyílt. De senki sem juthatott volna el az Isten Országába, mert nem volt aki megnyissa a kegyelemnek a szféráit. Ugyanis csak a törvényalkotta szférákkal rendelkezett akkor a föld. De az emberek sem tudtak volna feljebb emelkedni ezen szféráknál. Tehát ti sem lennétek most itt és nem kereshetnétek és kutathatnánok az Isten Országát és annak Igazságát.
Ha a föld a törvényes úton haladna, sok évszázadnak és évezrednek kellene elmúlnia ahhoz, hogy elérjen arra a szintre, amelyre az Úr Jézus emelte, a „szeretet igazságának” a szintjére. Tehát Jézus megjelenésével, tanításával, csodáival, halálával és feltámadásával, a halál felett aratott győzelmével hatalmasat lendített a föld fejlődésén. Ennek a szintnek az eléréséhez biztosított több mint kétezer évet. És ti jelenleg ennek az időszaknak a végén éltek. Ez a kegyelmi idő lehetőséget nyújt az Isten Országába történő bejutásra mindazoknak, akik az előző apokalipszis lehetősége alkalmával nem jutottak volna be oda. Tehát a törvény nem tette volna lehetővé az Isten Országába való eljutást, csak hosszú évezredek múlva. De mivel az Úr lehozta a szeretetnek és a megbocsátásnak a törvényét, ezért ettől kezdve a szeretet törvényének a betartása, betöltése a lényeg és a mérvadó. És ha vét az ember bárki ellen is, az egyetemes szeretet ellen vét. Így a bűnbánatnak is a szereteten kell alapulnia, de a megbocsátásnak is, mert csakis a szeretet tud erőt adni a megbocsátáshoz. Aki nem tud megbocsátani, annak nincs kellő szeretete, csak önszeretete van, pedig akkor bocsáttatnak meg a te bűneid ó ember, ha te is meg tudsz bocsátani másoknak!
Így szól az Úr a jobb felől állókhoz az utolsó napon: „Éhes voltam és ennem adtatok…” „Amit a legkisebb testvéretekkel tettetek, Velem tettétek”. Míg a bal felől állókhoz így szól majd az Úr: “Éhes voltam és nem adtatok ennem…” „És amit a legkisebb testvéretekkel nem tettetek meg, azt Velem nem tettétek”.
Az ószövetségi törvények betöltésének is a szereteten kell alapulnia, mert: „Nem eltörölni jöttem a törvényt, hanem betölteni”. És ha már a tettrekész szeretet a mérvadó, mert ahhoz, hogy az ember enni tudjon adni az éhezőnek, valamint az Úr nevében egy pohár vizet tudjon adni a szomjazónak stb., szeretetre van szüksége. Ezt az erényt hozta le és hintette szét az Úr, mint az Ige magvát a földön, melynek csírába kell szökkennie és bő termést hoznia ahhoz, hogy az ember felemelkedhessen az Úr által megadott szintre. „Az emberfia a magvető, a mag Isten Igéje…” Az „Ige” a ti nyelvetekre lefordítva annyit jelent, mint lényeg. És ha már a szeretet a mérvadó erény az üdvösség szempontjából, akkor az a lényeg, vagyis az Ige, amit az Úr mint magot széthintett, az nem más mint a szeretetnek a magvacskája, amely kősziklára, majd gyomok közé, akkor az útszélre, mire lassan a jól megmunkált talajba esik ahhoz, hogy termést, a szeretetnek a termését tudja hozni. De mivel az utolsó időkre vonatkozóan azt mondta az Úr: – “Amikor eljövök vajon találok-e hitet a földön?”- így ezekre az időkre sokan elvesztik a hitüket, tehát nem lesz minek szeretetté átformálódnia, mert a hit alakul át szeretetté. Ezért jövendöli Ő: „Az utolsó időkben sokakban kihűl a szeretet”. De miért? Mert elvesztik a hitüket. Így szeretetük sem lehet.
Ezért a szeretetnek az eléréséhez hitre van szükségetek: „Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott”, mert a hite szeretetté tudott átformálódni, aki viszont nem hisz, annak a lelkében ezek az átformálódások nem tudnak létrejönni. „Aki hisz, ha meghal is élni fog”. Szintén azért, mert a szeretet az Élet. („…hogy megtérjen és Éljen.”)
A hit a lélek tapogató szerve, amellyel kikutathatja és megtalálhatja azt az utat, amelyen járnia kell. Sőt mi több, hittel közelebb lehet hozni a távol eső kegyelmeket, kegyelmi lehetőségeket, mintegy „kikerülve” a törvény szigorát. Hittel tud bekapcsolódni az ember az Úr Jézusba, majd Általa Istenbe, mint erőforrásba. Ez az Úr Jézus külön ajándéka.
Akiknek viszont a kegyelmi időben sem sikerült tovább jutnia az önszeretetnél és eljutni a szeretetnek ama fokára, miszerint: “Éhes voltam és ennem adtatok…” a hitük megerősítése céljából elküldte Isten az Igazságnak szellemét, Aki elvezet a Teljes igazság megismerésének a lehetőségére. (De mégis mi a teljes Igazság, ha nem a szeretet?) A III. kijelentés megerősíti az Istenbe vetett hitet, a tiszta igazság megismerése és megtartása révén. „Ha megismeritek az Igazságot, az Igazság szabaddá tesz titeket”. Isten azoknak nyilatkoztatja ki a szellemtani igazságokat -és itt belső felismerésre gondolok- akik szellemi életet élnek. Akik még csak lelki életet élnek, azok még nem ismerhetik meg a szellemtani igazságokat. Törekedjetek tehát szellemi életet élni, ne a bűnnek, hanem Istennek éljetek!
Adja Isten, hogy keressétek és kutassátok Isten Országát és annak igazságát és hogy meg is találjátok azt: “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam”. Ő pedig nem más, mint maga az Ige, vagyis a szeretet, mint lényeg és átformáló erő.
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Amen
Ada, 2024. 07. 07.
