„Isten úgy szerette a világot, hogy az elsőszülött Fiát adta (áldozatul), hogy aki hisz Benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”
„Jöjj és kövess engem!”
*
Ima.- Isten a legtökéletesebb Gyermekét, Jézust küldte szeretetből a bukott világok megváltására.- Isten „fájó szívvel nézte a világok bukását.- A bukás legalsó szintje a szellemi megmerevedés, szellemi halál.- A szellemi halál oka.- A föld belsejében lévő szférák kialakulása.- A föld kialakulásának rendezése.- A hatalmas vad állatok és növények a bukott szellemeknek szellemi produktumai.- Az állatemberekről.- Az állatembereknek a félelmetkeltő brutális időjárásban és állatvilágban a saját produktumaikkal kellett szembenézniük és legyőzniük.- A zsidó nép egyike azon szellemcsoportoknak, amelyek az állatemberi szintről kezdték meg a földön a fejlődésüket.- Jézus már a földet képező sűrű fluidok összevonásától és a rajta lévő élet kialakulásától kezdve jelen volt a föld fejlődésének irányításában.- A zsidóság célja.- A zsidó népnek mint kiválasztott szellemcsoportnak a gerince, küldetése befejeztével elhagyta a földet.- Akik nem teljesítették küldetésüket, visszamaradtak.- A földi ember reagálása Jézus megjelenésére.- Jézus megváltó munkájának misztériuma.- Jézus a küldetése befejeztével vezető szellemeket rendelt a föld további vezetésére.- „Én veletek vagyok…” A dematerializáció.- Jézus eljövetele a felhőkig.- „…akik megmosták ruháikat a Bárány vérében”.- Mi a bűnbocsánat? Jézus a „pelikán”.- Jöjj és kövess engem”.-
*
Ima
Drága Teremtő Atyám!
Mindenható, hatalmas Isten, Mennynek és Földnek hatalmas Istene, nincs senki, aki méltó lenne szent nevedet kiejteni, mert oly hatalmas vagy Te és oly kicsi a teremtett és főként a bukott lény, hogy képtelen még csak felfogni is a te nagyságodat, a munkádat és megérteni a szeretetedet. De még ha képes lenne bárki is behatolni a te Lényedbe, azonnal megszűnne létezni, mert képtelenség Veled azonos szinten lévő fluidokkal rendelkezni, de másként viszont lehetetlen téged bármilyen formában is megközelíteni. Ezért titkok övezik a te egész lényedet, csak a munkád eredményei tanúskodnak lényedről, ami nem más, mint maga a világegyetem és a rajta testesült szellemek, valamint az Úr Jézus Krisztus, akit elküldtél, hogy megismertessen velünk Téged. „Aki engem lát, látja az Atyát is”. Tégy bennünket annyira tisztává ó Atyám, hogy „láthassuk” az Urat és Általa és Benne Téged is megláthassunk! Add Atyám, hogy felismerhessük és megismerhessük ezt az egyedüli hozzád vezető, a Te megismerésedre kijelölt utat, a Jézus Krisztust és hogy követhessük Őt, amikor megszólít minket, mert az ő minden egyes megszólítása bűnbocsánatot és lelki ébredést és felemelkedést eredményez.
Köszönjük Uram, Jézusom a te megjelenésedet, Aki bemutattad nekünk a szerető Atyád, Aki nem hagyta és nem hagyja árván elveszett, bűnbe esett gyermekeit, hanem elküldött Téged a drága véred által történő megváltásunkra.
Köszönöm Uram, hogy táplálsz bennünket a bűn elleni harcban és hogy közösséget vállalsz velünk ebben a siralomvölgyben, ahova lezuhantunk az ellenszegülésünk miatt. Táplálsz bennünket abból az eledelből, amelyet Te az Atyából nyersz: „Van nekem eledelem, mindaz az Ige, amely az én Atyám szájából származik.” Ezt „anyaggá formálva” bocsátod a rendelkezésünkre: „Aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, nincs annak élete énbennem.” „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, …vegyétek és igyátok, mert ez az én vérem…, mert az én testem valóban étel és az én vérem valóban ital.”
Köszönjük Uram, hogy Joel próféta ígéretét, jövendölését beteljesítve,- amely így szól: „Azokban az időkben kiárasztok az én Lelkemből minden testre…”- elküldted számunkra a Szentlelket, a tisztán és hűen maradt, vagy már megtisztult, a paradicsomi világokba visszaérkezett szellemgyermekeidet és azok munkatársait egy hatalmas szellemi mozgalom keretei között: „fiaitok és leányaitok prófétálni (médiumizálni) fognak, a véneitek (médiumi) álmokat álmodnak”. Köszönet és örök hála Neked Uram, aki szintén ígéretet tettél a Szentlélek eljövetelére Aki, mint az Igazság Szelleme, a Vigasztaló Szent Szellem és mint ítéletet hozó Szellem formájában jelent meg a késői kor embere számára a médiumitás adományán keresztül. Köszönet tehát, hogy ezen ajándékokon és adományokon keresztül nevelsz, vezetsz és elvezetsz bennünket az Örök hazába, a te Országába, ahova előre elmentél, hogy helyet készíts nekünk, bukott gyermekeidnek. Újból és újból örök hála és köszönet illet Téged, amiért elküldted ó Uram a szellemi kijelentéseket, mint az utolsó üdvözülési lehetőséget, hogy magad köré gyűjtsd a „maradékot”, akik még itt maradtak, de megmenthetőek mielőtt végleg bezárulnak a Mennyek kapui. És köszönöm az ígéretet, miszerint ezen belül engedsz még egy rövid és világos korszakot kibontakozni, amely korszakban a III. kijelentés a fénykorát éli, mint egy legvégső lehetőséget biztosítva arra, hogy a még itt maradt emberek bűnbánatra juthassanak és elrugaszkodhassanak a kárhozatra vivő hajlamaiktól!
Amen
*
Isten úgy szerette a bukott világokat létrehozó gyermekeit, hogy az ő legtökéletesebb gyermekét küldte el azok megváltására és megmentésére áldozatként, Aki feláldozta magát a szeretetnek az oltárán azáltal, hogy magára vette az emberiség bűneit, a kárhozatra vivő hajlamok produktumainak nagy részét és ezáltal kiemelte a kárhozat világaiból az össz emberiséget, vagy legalábbis azokat, akik hisznek benne, akik ebben a fordulóban meg vannak hívva az üdvösségre.
Isten ugyanis „fájó szívvel” „végignézte” egy előző teremtés bukását és visszavezette a bukottakat a saját világukba,ahol a másodteremtés is elérte az abszolút tökéletességet, így jelen esetben is fájlóan tekintett és tekint szenvedő gyermekeire, akik szabad akaratból hagyták el a boldogság világait, a hazájukat és választották a szenvedések, gyötrelmek, kínok és a halál világait, amely világokat nem Isten alkotta, hanem maguk a bukott szellemek alkották meg bukásaik révén, megrontva ezzel a teremtettség összhangját és harmóniáját. Ezért kirekesztettek a tiszta világokból, mint rend és harmónia-bontók, hogy a saját állapotukat és azok következményeit megtapasztalhassák és igyekezzenek visszajutni a mennyei hajlékokba. De ahogy mind mélyebbre és mélyebbre süllyedtek, úgy veszítették el az Örök Életnek még az emlékeit is mindazokkal a tulajdonságokkal együtt, amelyek őket az örök boldogságban, mint természetes állapotban benntartották. A bukássorozatokból kifolyólag, mint egy kelevény úgy növekedett és erősödött az alsóbbrendű természetük, amely természet mind nagyobb mértékben győzte le a felsőbbrendűt, az Isten által teremtett természetet, mely természet is átalakulásnak volt kitéve a bukás által. Igaz, ezek a folyamatok nem egyik napról a másikra történtek, hanem nagyon-nagyon hosszú időn keresztül zajlott a bukás, mert minden bukásszinten világok alakultak ki, amely világok amikor elérték fejlődési turnusukat, kilökték magukból a salakot, és a salakkal együtt az alább süllyed szellemeket is, akik köré egy bizonyos idő után újabb, de alacsonyabb világok alakultak ki, míg a megnemesedett szellemek világaikkal együtt emelkedhettek felfelé az Örök haza felé. Így alakultak ki a folyton emelkedő s a folyamatosan süllyedő világok, azaz fokozatok alakult ki a bukott világokból a teremtettségben, de a nem bukott világokon is egy fejlődési skála van folyamatban, amelyen haladnak felfelé a hűen maradt szellemek. De a kísértés, mint próba jelen van a szellemi nagykorúságot elért embrió szellemeknél jelenleg is. A folyamatosan süllyedő világok nagy része viszont egészen a szellemi halálig, szellemei a merevedésbe süllyedtek alá, mert az éltető erőiket teljesen kiadva magukból szétszórták, és kiszolgáltatták magukat és erőiket az ellentétnek, minek következtében egyfajta szellemi halálba, kábultságba kerültek. Semmi erejük nem volt ebből az állapotból feltámadni és némi élet jelet produkálni, nem hogy elindulhasson náluk a tisztulás, illetve a fejlődés. A szellemi kábultságból, „halálból” történő felébredést az állapotuk okozta szenvedés eredményezte. A keményre sűrűsödött fluidjaikból gyúratott össze a föld anyaga, amely anyag magába zárta megalkotójaikat, a gondolat- és érzésviláguk materializációjából keletkeztek a hatalmas vad növények és a még vadabb állatok, a zord időjárás stb. Amikorra alkalmassá vált a föld az életre, akkorra a földalatti szférákból minden vízzel körbezárt földrészre feljöttek szellemek materializálódni, testet ölteni. Mindez azonban tejes szellemi öntudat nélkül történt, ugyanis a materializáció hatására a fluidjaik testi formát alkottak szellemük körül és mint felnőtt állatemberek jelentek meg a fizikai síkon. A hatalmas vérengző állatok, a zord természet, mint a saját gondolataik materializációi lettek a saját legnagyobb ellenségeik. Rájöttek arra, hogy ha összefognak talán valamivel jobban tudnak védekezni ezen hatalmas ellenségekkel szemben, és a táplálékszerzésben is eredményesebbek lennének, de hatalmas gőgjük nem igazából engedte meg az összefogást, a csoportosulást, de a létfeltétel alkotta követelmények mégis csak megkívántak egy kezdetleges összefogást. Így már nem csak a zord természet, az időjárás és a vérengző állatok voltak az ellenségeik, hanem a saját természetük is. Ha már valakinek egy kicsit tökéletesebb kőszerszáma volt, szinte biztos, hogy halállal lakolt miatta, mert a másik önzésből, irigységből megölte és elvette tőle azt. De nem csak ezen a téren, hanem a kezdetleges élet minden területén megnyilvánultak és a legborzalmasabb brutalitásra késztette ezen állatembereket a saját természetük. Halálukkal és reinkarnációikkal alakult ki gyakorlatilag az első, majd hosszú szenvedés és gyötrelem után a második szféra, amiből lassan kialakult a harmadik. És ami mindebben lényeg, az az, hogy Jézus már a föld kialakulásánál jelen volt. Ő hozta létre a földet egy központi gravitáció által, minek következtében a fentebb említett mélyre süllyedt fluidok és más bolygók kilökött salakjai egy pontban összpontosultak, majd bolygóvá gyúrattak stb. Ez mind Jézusnak a munkája volt. A „megváltás” tehát már a föld kialakulásakor megkezdődött és Jézus testetöltésével, azaz a halál felett aratott győzelmével fejeződött be gyakorlatilag. Isten már akkor elküldte Jézust a föld szellemeinek a megváltására, amikor az „otthonukat”. kellett berendezni.
Hosszú, hosszú és terhes korszakok peregtek le az idő végetnemérő végtelenjében, míg egyszer csak új eszmék befogadására készült a föld, mert a régi eszmék már a végítélet felé sodorták a földet és a rajta lévőket. Az Úr tehát Jehova személyében vezette az ő népét a beteljesedés, vagyis az Ő megszületésének a megvalósulása felé. Itt kaptak szerepet a prófétai lelkek, akik az Úr szellemével lévén kapcsolatban készítették fel a népet a megígért Messiás megszületésére. A föld más részein szinte minden komolyabb eszmeiség összeomlott és birodalmak tűntek el a föld színéről. Hiába jött volna Jézus akkor amikor a görög, vagy a bizánci birodalom a fénykorát élte. Nem lett volna senki, aki befogadta volna a tiszta eszmét. Ugyanis az eszmeiségek valamelyest átszivárogtak egyik népből a másikba. Ha a zsidóknál ez megtörtént, akkor mindig háborút vontak magukra.
A zsidóknál is már minden eszmeiség elcsontosodott és csak a külső merev formák mutatták azt, hogy valaha a szerető Isten a törvény révén lenyúlt az ő népének a megmentésére és küldetése betöltésére. A zsidó nép volt ugyanis az egyik olyan szellemcsoport amely a legmélyebbre bukott és ahhoz, hogy onnan felemelje őket az Úr, kiválasztotta az ő megszületésének az előkészítésére. De az eleve kiválasztott nép Jézus születése előtt mintegy százötven, kétszáz éven keresztül szinte semmit sem kapott már az égből, mert az emberek annyira bezáródtak Isten előtt, hogy nem tudták befogadni a figyelmeztetéseket, pedig Jézus születését évezredeken keresztül hirdették a próféták, jövendölték a jövendőmondók, akik szellemi síkon kapcsolatban álltak Vele. Az első megjelenési formája az Úrnak Mózesen keresztül történt. A fluid oszlopban (amely nappal füst, míg éjjel világító tűzoszlopnak látszott. Ezért a kellő ismeret és kifejezés híján nappal füst, míg este tűzoszlopnak nevezték) volt Mózes vezető szellemeinek tartózkodási helye, akik szintén kapcsolatban álltak az Úrral és közvetÍtették az Úr akaratát, és irányították Mózest, aki egyik előképe volt Jézusnak. Ez a megjelenés a törvény közlése volt, melyet be kellett tartaniuk a zsidóknak ahhoz, hogy fluidilag kitermeljék mindenekelőtt Máriát, akiben mintegy fókusz lencsében összpontosulhatott a zsidó nép messiásvárása, amely mint „mágnes” „levonzotta” az Urat Mária méhébe, mint a földön megjelenő legtisztább fluiddal rendelkező „edénybe”.
Jézusnak nemcsak a megjelenését jövendölték meg a próféták, hanem a kínszenvedését is, ugyanis az, ahogyan az Úrral bántak, sajnos alacsony szintjüknél fogva természetes reakciója volt a földön élő szellemeknek. Tehát szinte „természetes velejárója”, reakciója volt az a bánásmód, amiben Jézus részesült. De éppen abban a bánásmódban rejlett a megváltás misztériuma, hogy az Úr ezt a bánásmódot és magát a bánásmódot kiváltó okot, annak fluid kisugárzását magára vette és elszenvedte, hogy a nép felszabadulhasson a nehéz fluidoktól és világosságot és további előrehaladást kaphasson.
Végül is Jézus megszületésével sikeresnek bizonyult a választott zsidó nép missziója, amely nép, mint szellemcsoport Jézus mennybemenetele alkalmával elhagyta a földet és az őt megillető szférákban folytatta missziós munkáját. Azt azonban tudni kell, hogy minden nép körében vannak kevésbé, és fejlett szellemek is. A fejlettebbek képezik a nép gerincét, az adott szellemcsoportnak, akik hivatva vannak a kevésbé fejletteket vezetni, akik gyakorlatilag mindaddig megakasztói az előrehaladásnak, amíg meg nem térnek és el nem indulnak a fejlődés útján. Így volt ez a zsidóknál is. Főként a gerinc képezte a hivatottság megélését és betöltését, míg a többi a küldetése ellen fordult és „halálra gyötörte a hivatása végcélját, Jézust”. Azok, akik a gerincét képezték a népnek, barlangokban rejtőzködve önmegtagadásban Istennek, a hivatásuk betöltésének szentelték életüket. Tehát nem ők töltötték be a vezető szerepeket. Ma is így van ez gyermekem, hogy, akik a gerincét képezik egy-egy népcsoportnak, azoknak fejlettségi szintjüknél fogva nincsenek nagyravágyó törekvéseik és így nem töltenek be vezető pozíciókat.
Jézus küldetése tehát nem a leszületéssel, hanem a föld keletkezésének az irányításával vette kezdetét. A leszületése és mindaz ami benne foglaltatott, már a pont volt az i-re, az volt a lényeg, aminek a megvalósítása érdekében évmilliókon keresztül nevelte a zsidó népet. „Menjetek és mondjátok meg annak a rókának, hogy ma és holnap ördögöket űzök és gyógyítok, de harmadnapon befejezem küldetésemet”. Jézusnak tehát a kereszthalálával és a halálból való feltámadásával, a halál felett aratott győzelmével befejeződött a hatalmas missziója, ezért gyakorlatilag mielőtt visszament volna a fényhazába, átadta a föld számára vezető szellemeket rendelt és átadta nekik a föld vezetését. Átadta tehát Máriának és a tizenkét apostolnak a vezetést, habár azt ígérte: „Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”. És Ő szellem-fluidikus módon velünk és mindazokkal van, akik Őt félik és Neki szolgálnak. így a tizenkét kiválasztott szellem vezeti tovább a föld fejlődését, immár több mint kétezer éve. Még az apokaliptikus eseményeket és magát a végítéletet is Máriával az élen, a tizenkét apostol fogja levezetni, ugyanis a tizenkét apostol a földön élő tizenkét szellemtipusnak a vezető szelleme és mindegyik „vezető” a saját csoportja felett fog ítéletet tartani. Az Úr már csak akkor jelenik meg, amikor minden lezajlott és megtisztult a föld. Akkor fog leereszkedni oda, arra a sziklára, ahonnan felemelkedett a Mennyekbe. Az elragadtatás alkalmával „csak” a felhőkig, vagyis a negyedik szféráig jön el, hogy felemelje mindazokat, akik Érte és Vele dolgoztak, hasonlóan ahhoz, amikor a mennybemenetele alkalmával magával vitte azokat akik az első eljövetelének a lehetőségét munkálták ki, azzal a különbséggel, hogy az elragadtatás egyszerre, egy pillanat alatt történik az egész földön egy dematerializációs folyamat révén, míg az első felemelkedést megelőzően különböző időkben haltak meg a prófétai lelkek, de mégis egyszerre vitte fel magával az Úr őket. Habár magát a dematerializációt is nem az Úr végzi, hanem az arra kiküldött szellemek, angyalok: „És kiküldé angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy összegyűjtsék az övéit”,- gyakorlatilag azokat, akiknek már nincs szükségük az apokaliptikus borzalmakra, mert már előbb a Neki szentelt élet nyújtotta szenvedésekkel, a bűnbocsánatokkal és a Róla tett tanúbizonyságokkal megtisztították lelki ruhájukat a „Bárány vérében”, azáltal, hogy a nyomdokait követve, valamilyen formában az életüket áldozták az Igaz Eszméért és bűnbocsánatra jutottak. De mi a bűnbocsánat valójában?
Az emberi lélek a bűnök folyamatos kiélésével elégeti a legnemesebb, a fejlődéshez kapott erőit, minek következtében a lelke egy élettelen sivataggá válik. A bűneinek viperái marják és lövelik beléje halált okozó mérgüket, a lelkiismeret mardosó keselyűi darabokat marcangolnak ki húsából és az ember nem számíthat másra, csak a halálra. Hovatovább, várja a szellemi és fizikai halált! De a halál nem jön, hanem jön Valaki, aki újjáépíti az embert. A saját testével és vérével táplálja és gyógyítja a kígyómarásokat, testéből fájdalmasan húsdarabokat szaggat ki, azért, hogy a halálraítélt ember testén a keselyűk által kivájt húsdarabokat pótolja. „Mert az én testem valóban étel és a vérem valóban ital”.
Ő az a „pelikán” Aki a saját testéből tép ki húsdarabokat, hogy a saját kicsinyeit táplálja. (A pelikán madár ugyanis, ha nincs mivel etetni fiókáit, a saját testéből tépdes ki húsdarabokat fiókái számára.) És akkor megkérdezem, hogy ebben az esetben hol található a „karma” szerepe és ereje?
Az „Igaz Eszme” számotokra a III. kinyilatkoztatás eszméje, amelyet hamisítatlanul meg kell őriznetek és követnetek kell gyermekem, mert ahogyan a zsidó nép volt kiválasztva arra, hogy Jézus születéséhez szükséges fluidokat kitermelje, úgy ti vagytok kiválasztva mint nemzet a III. kinyilatkoztatás eszmeiségének a megélésére és főként a jó példa által történő terjesztésére. Erre kaptatok meghívást a „Jöjj és kövess engem” révén, hogy titeket is „felemelhessen” magához az Úr, amikor eljön a felhőkig.
Adja Isten, tehát, hogy Ti is gyermekem el tudjatok jutni az Úr ajándékaként adott belső lelki erjedés révén a bűnbánatra, a bűnbocsánatra és az általuk történő megtisztulásra, hogy az elragadottak közé tudjatok tartozni!
Amen
Ada, 2024. VII. 28.
„Kőszikla”
