„Kövess engem!”
Ima.- Jézus ma még mindenkit hív az üdvösségre.- „Vigyázzatok, hogy futástok ne télen legyen, se szombaton”.- „Én vagyok az Út…”.- „Kövess engem”-személyre szóló meghívást jelent.- „Keskeny és rögös az az út…”.- „Aki utánam akar jönni naponként tagadja meg magát…”.- Máté meghívása.- Mátén, az evangéliumán és annak szellemi magyarázatán keresztül is szól az Úr: „Kövess engem”.- Eme szellemi „beavatkozás” nélkül nincs üdvösség.- A „Kövess engem” folytonossága.- A III. kijelentésen keresztül történő meghívás.- A megtérés I. fázisa az ismeretszerzés.- „Ne ítélj, hogy ne ítéltess”.- Az „alanyi jog”, mint a sátán eszköze.- A vallásosság a formák világa.-
Ima
Mindenható, jóságos Atyám!
Öröktől fogva lévő, örökkévaló Isten, végtelen és hatalmas szeretetnek az Istene, Akit folyamatosan keres a lelkünk, örök imádattal fordulunk Hozzád hogy megköszönjük mindazt a szeretetet, amellyel viseltetsz irányunkba, bukott gyermekeid irányába, hogy elküldted számunkra az Üdvözítő Messiást, mint szabadítót, Aki megszabadítja „népét” bűneinek terhei alól és visszavezeti az örök hazába. Mélységes hálával köszönöm meg azt, hogy az Úrban Te öltöttél testet oly módon, miszerint, „Az Atya és én egy vagyunk”, valamint: „Te énbennem és én tebenned…”. Szinte megsemmisülve a szeretetedben, az Irányodba érzett hálával mondunk köszönetet azért, mert a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban a földi ember számára bűnbocsánatot ígértél.
Kifejezhetetlenül hatalmas hála és szeretet él a szívemben Irányodba ó hatalmas Megváltóm, Aki, ahhoz, hogy el tudd ültetni az egyedüli üdvözítő eszme magvát a földön, magadra vetted azt a tömérdek mennyiségű negatív erőt, amely az emberiséget körülövezte, és övezi, hogy elszenvedve szeretetté formáld át és mint messiási erőket sugározd vissza az emberiség megváltására, bűneinek bocsánatára és felemeltetésére. Köszönjük, hogy Önmagadat, a Te szétsugárzott testedet adtad ételül és italul a bűneik kiélésétől kiégett emberiség számára. Örök hála és köszönet azért is, mert isteni fényeddel átvilágítottad és ma is átvilágítod a szellemi sötétséget.
És úgyszintén mélységes hálával borulunk le Előtted, azért, mert miután visszamentél az Atya által kijelölt világba, új Pártfogót küldtél nekünk az Atya színe elől, Aki a Te nevedben a pártunkat fogja az Igazság törvényével szemben és a szenvedéseidnek eredménye révén bűnbocsánatban részesít minden olyan egyént, aki megútálta a bűnös természetének a követését, Benned igyekszik élni és folyamatosan a bűnös természetének az elhagyására törekszik.
És utoljára, de nem utolsó sorban köszönet és hála Nektek, akik az Úr nevében, az ő küldötteiként, Hozzá hasonlóan, irántunk való szeretetből, elhagytátok a saját boldog világaitokat csak azért, hogy viszonzást nem várva, bennünket az Úr által kitaposott ösvényen elvezessetek a bűnbánatra és általa az üdvösségre.
Amen
*
Az Úr Jézus ma még mindenkit hív, mindenkit vár és mindenkit elfogad, bármilyen mélyről kiált is fel Hozzá segítségért a bűnei következményeinek hordozásába a javulni vágyó emberi lélek. A holnap ugyanis nem az emberé, az Isten kezében van és annak adja, akinek akarja. Csak az örök jelen lehetősége az emberé, amely szabadulási lehetőséget biztosít a földi ember számára, habár minden jelen múlttá válik és minden jövőből jelen lesz egyszer, amelyben az üdvösség lehetőségei kezdenek kibontakozni, amennyiben úgy alakítja az ember a jelen cselekedeteit, hogy a jövő a felemeltetésére legyen és ne az elmarasztaltatására. Ugyanis a jelen formálja meg a jövőképet attól függően, hogy az emberi lélek milyen érzésekkel, gondolatokkal és cselekedetekkel hinti tele a jelenét. Tehát szinte minden jövőbeli eseménynek a jelen a megformázója. Ezért nem mindegy az, hogy mit és hogyan cselekszik az ember. Az sem mindegy, hogy a „Kövess engem” hívást mikor hallja meg az ember, Ifjú korában, az élete delelőjén, vagy már csak az élete összegzésének a korszakában, mert ahhoz, hogy munkálkodni tudjon az ember önmagán, időre és erőre van szükség. Azért mondja az Úr: „Vigyázzatok, hogy a futásotok (a bűnből való szabadulásotok) ne télen legyen, se szombaton”. A tél az év végét jelenti és a szombat is a hét utolsó napja, ami arra utal egyrészt, hogy ne az öreg korban térjen meg az ember, hanem jóval előbb. De jelenti a fejlődési turnus befejező korszakát is, hogy az ember ne az utolsó időkben térjen meg, amikor már a kegyelmi lehetőségek lefagytak és beáll a lelki dermedtség, hanem akkor amikor még az erői sokkal tevékenyebbek. A „szombat”, azaz jelen esetben már a vasárnap az a nap, amikor a hat nap munkájának a bére van elszámolva, mint pl. a hét testetöltés fejlődési turnusa esetén is. Tehát ne „szombaton”, vagyis ne az utolsó fejlődési turnusban, amikor már az eredmények összegzése folyik, térjen meg az ember, mert akkor már nincs esélye a javulásra. Az Úr kimunkált az emberiség számára több mint kétezer év fejlődési lehetőséget, („Mondjátok meg annak a rókának, hogy még ma és holnap ördögöket űzök és gyógyítok…”)
Az Úr folyamatosan hívja a lelkeket a megtérésre, pontosabban az Atya hazahívó szava az ő bukott gyermekei felé, az Úr Jézusban manifesztálódott a bukott világokon, csak mint mondám, az nem mindegy, hogy a lélek mikorra tisztul meg annyira, hogy a hazahívó szó át tudjon hatolni a lélek rétegein és hogy a lélek mikor és milyen mértékben engedelmeskedik annak az örökké hangzó Igének, amely miután bejutott az emberi lélekbe, enyhe kényszerrel munkára, tevékenységre szólítja azt, mert a hazahívó szó nem más, mint az isteni Ige, vagyis az isteni lényeg. Az isteni Ige már önmagában is tevékeny, az emberiség megtérésén, megigazulásán és a majdani megszentelődésén munkálkodik, ugyanis az örök hazába történő bejutáshoz megszentelődésre van szükség. Tehát a „Kövess engem” egy komoly és folytonos lelki munkát igényel: megharcolni a testen keresztül feltörő hajlamokat, azok követeléseit az Istennek történő engedelmesség révén, mert csakis a Bárány vérében, vérkeresztségben, az áldozatos szeretetben megtisztult lélek juthat be az Isten Országába. Tehát Jézus követése nem egyik napról a másikra történő felszínes dolog, hanem egy életvitel, egy út, amelyen haladnia kell az embernek. „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Az „Atyához menni”, Hozzá közeledni, csakis szellemi úton történő megtisztulással lehet, hisz ahogy tisztul a lélek, úgy emelkedik az Isten Országa, azaz az Atya felé. Igaz ez az Ország, ill. világ nagyon messze van, hiszen ker. Jánosra azt mondta az Úr: „A földön nem született nagyobb próféta ker. Jánosnál, de aki a Mennyek Országában a legkisebb, az is nagyobb nála”. Ker. János valóban az egyik legnagyobb szellem a földön. Ma is dolgozik a föld szellemeinek az előrehaladásán. Több millió lelki gyermeke van, akiket vezet az Isten Országa felé, „ördögöket űzve és gyógyítva”, mielőtt még be nem zárulnak a mennyek kapui.
Az Úr részéről történő meghívás, a „Kövess engem” egy személyes meghívás, személyes találkozás, amely új síkra emeli fel az embert, gyakorlatilag kiemeli az átlagból, kiemeli a törvényből, az addigi életviteléből, és más, vagyis új célokat tűz ki eléje, felfüggeszti a bűneinek következményeit és ráhelyezi a fejlődésnek az útjára, amely nem más mint Ő maga, azaz az ő eszmeisége. Ez nélkül a meghívás nélkül nincs lehetősége az embernek bejutni az Isten Országába, mert a bűneinek következményei mindig visszarántják ugyanabba az állapotba és kezdheti elölről az ember a küzdést, amely mindaddig szélmalomharc marad, amíg meg nem történik a részleges, vagy a teljeskörű bűnbocsánat. Abban az esetben ha az Úr átveszi az ember életének az irányítását, felgyorsul a fejlődés, ugyanis nem a tapasztalatok mutatják az utat, hanem a hit, az engedelmesség és az alázatosság, mindannak ellenére, hogy a fejlődés útja ekkor sem könnyű, („Mert keskeny és rögös az az út, amely az Életre visz…”) az is tartalmaz szenvedéseket, de ezek a szenvedések már más célból fakadnak, és más célt szolgálnak, mint amikor az ember még a törvény hatalma alatt áll. Habár erről a szintről is könnyen vissza lehet esni. Nem véletlen írja az apostol: „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék”! Tehát igenis érvényben van minden egyes megbocsátásos gyógyulás esetében az, hogy: „Menj, de többé ne vétkezzél!” Mert ha vétkezik az ember, akkor visszaesik arra a szintre, amely szinten megbetegedett, vagyis a törvénynek a hatalma alá, ahonnan már sokkal nehezebb kiemelkedni, de nem lehetetlen, mert az Úr szavai szerint a dolgok hétszeresen felerősödnek. De bűnbánatra való hajlandósággal, az Úrhoz hitel és bűnbánattal történő közeledéssel semmi sem lehetetlen. Az Ő nevében és Ő általa mindenből van kiút, mindaddig, amíg az Úr hívja, szólítgaja, ébresztgeti az emberi lelket a „Kövess engem” révén.
Ez a felhívás történetesen Lévinek (Máté), a vámszedőnek szólt, akin keresztül hangzik felétek is ugyanez a meghívás. A meghívás hallatán egy vegyi változás ment végbe a lelkében. Szinte egyik pillanatról a másikra más ember lett. Megváltoztak a törekvései és a céljai is. Azelőtt az anyagnak élt, utána az Úr tanának a hirdetésének szentelte az életét. Teljes egészében hátat fordított a világnak, hisz az Úr hívására egy magasabb szférába emelkedett. Többé már nem a maga ura volt, hanem az Úr volt a „felettese”, akinek engedelmeskedett. Neki szentelte és áldozta az életét.
Annakidején a nép minden rétegében helyezett el az Úr egy-egy embert, aki Őt követni fogja, hogy minden rétegből legyen egy szellemi ösvény, amely Hozzá vezet és amelyen minden meghívott megtalálhatja Őt. Lévi, miután megérintette az ő szellemét az Úr hívása, szintén egy ilyen ösvényt képezett. Elhagyta mindenét, a vámokból befolyó összes pénzt és egy szóra, egy hívásra követte az Urat. Attól kezdve az Úrra bízta teljes egészében az életét. „Méltó a munkás a bérére”- csengettek az Úr szavai a lelki füleiben és nem félt, mert az Úr közelében élt és erősödött hitben és szeretetben. Hatalmas munkása lett az Úr Igéje terjesztésének. Az Úr iránti szeretetből ő is feláldozta az életét az eszme terjedéséért. Nagyon sok negatív erőt „átemésztett” az Úr nevében és sok követőt szerzett az isteni lényegnek, az emberiség üdvössége érdekében.
Jutalom gyanánt Máté is a III. kijelentés egyik komoly vezéralakja lett, aki jelenleg is dolgozik az emberiség üdvösségén. Az evangéliumát médiumi úton ő maga magyarázza és úgy adja a mai kor embere elé, mert a mai korban meghívott embernek szüksége van az üdvösséghez arra, hogy beláthasson a kulisszák mögé. Istennek ez az ajándéka sok vitát lezár ami az isteni igazságot illeti, habár, mivel maga a III. kijelentés is több réteget céloz meg tanításaival, így mégiscsak alkalmat nyújt az igazságoskodó emberek számára, hogy a másik ember fölé képzeljék magukat „igazságaikkal”.
Máté a hozzá hasonló szellemcsoport vezetője lett immár több mint kétezer éve és a bírája is egyben. Az ő lényéből sugárzik felétek is az a hívás, amelyet az Úr a lelkébe oly hatalmas erővel sugárzott, hogy azonnal szakított addigi életével és az Úr szolgálatába szegődött. Ezen szellemi „beavatkozás” nélkül képtelen az ember a megtérésre, ezért tulajdonítunk ennek oly nagy fontosságot. Mivel minden egyes életben más és más negatív tulajdonságát domborítja ki az élet és más és más bűnös hajlama kerül ütközés alá, ezért ez a meghívás külön-külön hajlamokra vonatkozik, sőt még egy-egy életen belül is az emberi léleknek többször meg kell térnie úm. éppen a fentebb említett okokból. Mivel befejezett állapot nincs, főként a földön, ezért ahogy tisztul és emelkedik az ember egy-egy hajlamra vonatkozóan is többszöri megtérésre van szüksége. Ezért, aki azt állítja magáról, hogy már megtért és ezzel az egy megtéréssel be fog jutni az Isten Országába, az téved, mert a magasabb szintre történő bejutáshoz is szükséges némi megtérés, ill. átalakulás. Aki tehát megáll az „első megtérésnél”, annak megáll a fejlődése. Igaz, a vallások azt hirdetik, hogy az Isten Országába történő bejutáshoz elég csak megtérni, de a megtérés csak a tökéletesség útjára való rálépést jelenti és nem magát a tökéletességet. Még a tudás felhalmozása sem jelenti a tökéletességet, csak lehetőséget nyújt annak elérésére. Egy bizonyos tudás csak akkor válik az ember lelki világának a részévé, ha bele dolgozza magát abba az igazságba, vagyis a gyakorlatban valósítja meg azt. Ezért senki se csapja be magát azzal, hogy ha már bizonyos tudásra szert tett, akkor biztosítva van számára az üdvösség. Amíg az ember bele nem dolgozza magát az ismert igazságokba, addig az a tudás csak lexikális tudás marad. Az Úr részéről történő hívás: „Kövess engem” egy folytonosságot fejez ki és nem befejezett állapotot, egy útra történő rálépést, amelyen haladni kell folyton történő önmunkálkodással és mindazzal ami ebbe az önmunkálkodásba tartozik, amely útnak a vége: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti Mennyei Atyátok”. És minél magasabbra emelkedik történetesen egy ember, ill. szellem, annál kisebbnek érzi és tartja magát, -mert nől az alázatossága- nem pedig nagyobbnak. A nagyság érzése és tudata gőgből fakad és nem a tiszta tanból. Ezért hát vizsgálja meg magát mindenki, hogy hogyan áll az alázatossággal. Mennyire érzi magát nagynak, vagy kicsinek.
A ti számotokra a meghívás: „Kövess engem”, a III. kijelentésben manifesztálódik igazán, amely nem vallási, hanem kinyilatkoztatás jellegű és az evangéliumokon alapul. De még csak nem is tartalmaz vallásos elemeket. Az Evangéliumok nem azonosak a vallásokkal! A vallásos elemek formákhoz ragaszkodnak, azokat idézik és az üdvösséget bizonyos formák betartásához kötik. De a szellemi kijelentések éppen a forma nélküliséget és a szabad szellemi áramlást hirdetik, és nem a formák betartását. Ezért nem lehet azt állítani, hogy a III. kijelentés vallás. Tehát téved mindenki, aki azt hiszi, állítja és hirdeti, hogy a mi közléseink is vallási elemeket tartalmaznak!
A III. kijelentés ugyanis részleteiben világítja át a bűn keletkezését, a lélekre gyakorolt hatásait és a tőle való szabadulás lehetőségét. Erre reflektálunk mi, mert számotokra ez az egyedüli út az üdvösségre, ugyanis segít megismerni önmagatokat és hatalmas erőt biztosít a kívánt hajlamok leküzdésére. Tehát akkor hatásos számotokra a III. kijelentés, ha nem csak tudást, hanem önmegismerést, úgy az erények, mint a bűnös hajlamaitok felismerését eredményezi, mert hát azok, akik a III. kijelentés megjelenésének az időszakára maradtak itt, azok a legtöbb konkolyt vetették el az életük, az életeik folyamán, tehát a legtöbbet is kell learatniuk, amely a konkoly felismeréséhez és learatásához szükséges világosságot és erőket is biztosítja a III. kijelentés.
Igaz ugyan, hogy a „kövess engem”, azaz a megtérés első fázisa az ismeretszerzéssel kezdődik. Ilyenkor a lélek még nem látja a saját hibáit, bűneit, hanem azonnal a másikét méregeti és ítélkezik felette, amennyiben az a másik egyén nem az ő, azaz az ítélkező elvárásai szerint cselekszik, megnehezítve ezzel a saját fejlődését, mert hát az ítélkezéssel olyan helyzeteket teremt meg magának, amelyek alapvetően nincsenek benne a saját fejlődésének menetébe. Ez csalódással járhat, ami nagyban befolyásolhatja az ember fejlődésének további menetét. Azért, hogy ez ne következzen be, kéri az Úr tőletek földi halandóktól: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess”!
A következő lelki fázisa a szellemtani ismereteknek, amikor a lélek már eljutott az alázatnak arra a fokára, hogy valamennyire befelé is tud fordulni és fel tudja ismerni a kivetnivalót, képes szembenézni önmagával, önmaga hajlamaival, és ebből kifolyólag képes kiizzadni bizonyos bűnbánatot. Ráébred arra, hogy ha nem követi az Urat, az Ő akaratát, amely így hangzik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát (az addig felismert hajlamait), vegye fel keresztjét (az addig elvetett konkolynak a learatását) és úgy kövessen engem”, akkor nem tud előbbre jutni a fejlődés útján. De mint azt a fentiekben említettem, ehhez már egy bizonyos fokú alázatra van szükség.
A harmadik fokozata az Úr követésének, amikor már az ember csak Istennek él és Tőle vár minden problémára megoldást, így a szabadulására is. De minél magasabbra emelkedik az ember a gőgön keresztül, a sátán annál elemibb erővel támad „alanyi jogon” mind arra nézve, amiről az embernek le kell mondania, pedig amiről lemond az ember, annak helyébe az Isten Országának a dolgait építi be, aminek az eredményeit nem itt a földön, hanem az Isten Országában tapasztalja meg.
Ezért hát gyermekem, engedjétek kifejlődni a lelki füleiteket, hogy legyen fületek a hallásra, hogy amikor az Úr hív benneteket, akkor meghallhassátok a hangját; valamint engedjétek felnyílni a lelki szemeiteket, hogy megláthassátok azt a hatalmas művet, amelyet az Úr értünk és értetek mindannyiótokért tett és alázatra juthassatok általa.
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2024. VIII. 04.
„Kőszikla”
