„Tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és békét találtok lelketeknek”
Ima.- Az ember bukott lény, önmagában hordja bukásának a következményeit.- Minél messzebb eset egy szellem Istentől, annál nagyobb mértékben épült le a lelki világa.- A test hű tükörképe a szellem állapotának.- Az önmegtagadás célja.- Az önmegtagadás útján az Úr jár elöl. Az Urat az ő kínszenvedésében angyalok táplálták, hogy meg ne haljon.- Aki az Urat akarja követni, annak a megváltás misztériumát kell „gyakorolnia”.- A harag romboló hatása a kibocsátójára.- A megbocsátás kiegyenlíti a megromlott erőviszonyokat.- „…miképpen mi is megbocsátunk”.- AZ ember a békétlensége okát a másikban keresi.- Mit jelent idegesnek lenni?.- A nyugtatók negatív hatása.- „Tanuljátok el Tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és békét találtok lelketeknek.-
*
Ima
Mindenható, jóságos mennyei Atyám!
Előtted , a te Hatalmasságod előtt a porba hullva „omlik össze” a Téged kereső lélek, mert a magad valójában megközelíthetetlen vagy Te ó hatalmas Isten, akinek a nagysága átfogja és felöleli a vég nélküli teremtettséget. Hogyan is lenne fogalma egy homokszemnek arról a sivatagról, ahonnan elszólította őt a vihar szele, vagy honnan is lenne fogalma a vízcseppnek arról az óceánról, ahonnan felszívta őt a nap heve? Elfárad, kimerül a képzelet, mely önmaga előtt Rólad képet alkotni szeretne, mert elfedi a te Lényedet a dicsőséged fényköre. Ezért hát csak homályos képet alkothat Rólad a „homokszem” homokszeme a végeláthatatlan „sivatagnak”; az „eső csepp”, vízcseppje a végeláthatatlan „óceánnak”, azaz porszeme egy végeláthatatlan teremtettségnek, mert a sivatagból a homokszemet elsodorta a vihar, és a vízcseppet felszívta a nap heve. De Te mégis olyan kegyes voltál hozzánk, jó Atyánk, hogy elküldted a te Szent Fiadat, Aki azért jött, hogy bemutasson Téged a világnak, vagy legalábbis azoknak, akiket magadnak választottál, akik a tiéid. Elküldted a te szent Fiadat, hogy a homokszemet visszavezesse a saját hazájába a sivatagba és az esőcseppet az óceánba.
Köszönöm Atyám, hogy a te Szent Fiad személyében a legtökéletesebb szellemet, az abszolút tökéletesség csúcsát elért Megváltót küldted el számunkra mint példát, a szelídségnek és az alázatosságnak az abszolút tökéletes példáját, melyet ha követünk, eljuthatunk a Te Országodba.
Végtelen hála és köszönet Neked Jóságos Atyám, Aki megszántad a tévelygő, az örök kárhozatba süllyedt szellemet és Szabadítót, az örök kárhozat világainak végleges szétrombolóját és megsemmisítőjét küldted el Jézus Krisztusban, mert Benne és Általa, az ő hatalmas szeretet áldozata, bűnbocsánata és vonzalma révén minden bukott világnak egyszer a Te országoddá, világoddá kell átformálódnia.
Végeláthatatlan sokasága a szellemeknek örök hálát sugároz Feléd ó hatalmas Isten, amiért megkegyelmeztél a Tőled eltávolodott szellemgyermekeidnek és Szabadítót küldtél mindannyiunk megmentésére és a te országodba való eljutásra.
Örök hála neked Megváltó Jézusom, mert lehoztad az Atyától az üdvösséget, amiért cserébe hatalmas kínszenvedést kaptál a „föld szülötteitől” és azt zokszó nélkül elfogadva, értünk felajánlottad teremtő Atyádnak-Atyánknak. Ilyen hatalmas áldozatra még senki sem volt képes. Senki sem bírt akkora erővel és szeretettel, hogy magára vegye, szeretetté alakítsa át és úgy sugározza vissza a világ bűneit.
Örök hála és köszönet Neked mindezért Uram! Végtelen dicséret és örök hála illet Téged Uram, amiért a törvényt „megszelídítetted” és hatalma alól feloldottad a földet és a rajta élőket, hogy a hitnek és a szeretetnek az útjára helyezd rá.
Szintén kimondhatatlan hála övezi a lelkemet, amiért műved befejeztével, ezen az úton való járáshoz a segítségünkre tiszta, magas, vezető szellemeket rendeltél ki, Akik újjá formálnak bennünket Benned és Általad a te képmásodra és hasonlatosságodra és mindezt a te nevedben.
Hála nektek Szent Szellemek, amiért az Úr nevében magatokra vállaljátok és szeretettel elszenveditek bűneink eredményeit, hogy hozzánk közelebb juthassatok és leközvetíthessétek az Úr akaratát. Köszönet Nektek, amiért ily módon formáltok át bennünket a krisztusi Képmásra. Áldjon meg benneteket a Mindenható ezen alázatos, nehéz és szeretetteljes munkátokért, a mi vezetésünkért.
Amen
*
Az emberi lélek bukott lény, önmagában hordja bukásának következményeit, azokat a lelki hézagokat, hajlamokat és sebeket, amelyeket az erők helytelen kibocsátása idézett elő az engedetlensége révén. Ugyanis, amikor a szellem hátat fordított Istennek és a saját akaratát követte, mind nagyobb és nagyobb mértékben kiesett az isteni erő áramokból és a saját, folyton fogyó, addig megszerzett erőire volt bízva. Minél messzebb esett a szellem Istentől, az örök éltető erőforrástól, abban a mértékben épült le a lelki világa, sebeket hagyva maga után. Ennek hű tükörképe, mivel minden ami a földön megjelenik a szellemvilág tükörképe, az emberi test, amely ha nem kap kellő erőmennyiséget, vagyis ha az erők szétforgácsolódnak, a test elgyengül, nem tudja termelni és pótolni a szükséges erőket és anyagokat, akkor megbetegszik, sőt meg is hal. De amennyiben hű tud maradni az ember Istenhez, vagyis megállja a helyét a próbákban és az erőit nem forgácsolja szét olyan dolgokra, amelyek nem Isten akaratát képezik, akkor egészen más a helyzet. De ez nem azt jelenti, hogy az az ember, aki hű az ő Istenéhez nem szenved, sőt sok esetben igencsak szenvedéssel látogatja őt meg a szeretett Mester, mert aki Őt követni akarja annak meg kell tagadnia magát, a bukásával kitermelt és elkorcsosodott tulajdonságait, mint saját maga produktumait és fel kell vennie az addig kitermelt keresztjét, hogy előre tudjon haladni a Via Dolorosán, a fejlődés útján. Mindannak ellenére, hogy a törvény hatalmán és működésén is Isten szeretete sugárzik keresztül, ezen a fentebb említett úton az Úr járt elöl, kitaposva az utat a rengetegben, vagyis a törvény hatásai felett megalkotva a kegyelemnek, a bűnbocsánatnak és a szeretetnek az útját, amely út nem más, mint Ő maga. Ezen az úton Ő járt elöl mindannak ellenére, hogy neki nem volt semmilyen bűne, hanem kizárólag a mi bűneink következményei idézték elő azt az utat, amelyet végig kellett járnia ahhoz, hogy megváltsa a világot. Ugyanis a keresztfában a világ összes bűne összpontosult, amely elsősorban szellemi síkon terhelte Őt. A fizikai terhek és fájdalmak az összteher 10%-át sem tették ki, de még így is minden egyes „komolyabb” szenvedés előtt angyalok vigyázták és táplálták Őt, nehogy belehaljon a borzalmas kínszenvedésbe. Már amikor a Getszemáni kertből vezették át a Kidron patakon és belelökték az Őt vezető hóhérok a patakba, kizárólag az isteni segítség védte meg, hogy nem ütötte szét a fejét a patak medrében fekvő éles kőbe. De Ő mint minden fájdalmat, úgy ezt is felajánlotta kínzóiért, hogy pontosan megvalósuljon a megváltás misztériuma. Aki tehát az Urat akarja követni, hasonlóan kell cselekednie, ha bántódás éri. Magára kell vennie az „ellenfele” negatív erőit és szeretetével átdolgozni és megtisztított erők gyanánt sugározni vissza a másik emberre. Ez nagyon nehéz feladat, mert a sértett fél mindig is jogosnak érzi a haragot, ne adj Isten a gyűlöletet, e miatt ragaszkodik is a haraghoz, a negatív érzésekhez, mert nem tudja azt, hogy a negatív érzések, a negatív gerjedelem, amely ú.m. a sértegetőre, bántalmazóra irányul, nem a bántalmazót károsítja, hanem saját magát rombolja vele, mert a negatív érzések soha nem építenek, hanem csak rombolnak bárkiről is lévén szó. Azért kéri követőitől az Úr még az ellenségszeretetet is, hogy az ember a negatív érzés hullámzás kibocsátásával ne rombolja önmagát, hanem pozitív hullámokat bocsátva ki építse úgy önmagát, mint a másik embert, mert ugyanis Istennek az a célja, hogy mindenkiben pozitív érzések és gondolatok keljenek életre, hogy ezáltal mindenki örüljön és ebben az örömben meg tudjon fürödni a világ. Igaz ez ebben a fejlődési turnusban nagyon nehezen lenne kivitelezhető, de eljön egy következő, a hetedik nap korszaka, amikor a szellemek megpihenhetnek a sátánnal vívott harc fáradalmaitól, mert „1000 esztendeig”, amíg minden eléri az Isten által elgondolt kifejletet, az alacsonyabb erők és szellemek még nem ölthetnek testet az újjáalakult földön. Tehát Istennek az az elgondolása, hogy mindenki örüljön, főként a megújult földön fog megvalósulni, de az nem azt jelenti, hogy itt és most nem lehetséges, ha már Isten gondolatában benne van, ugyanis Isten azt szeretné, hogy gyermekei boldogok legyenek. Minden egyes sikeresen megvívott harc örömet tud okozni az embernek és természetesen sok olyan öröm gyöngyöket rejtett el az életúton az út porában az ember számára Isten, hogy ha lehajol érte és felveszi, akkor boldog tőle a lelke. De ahhoz, hogy az öröm állandósulni tudjon, mindenkinek dolgoznia kell önmagán, hogy az önszeretet súlyos állapotából kiemelkedhessen Isten és mások szeretetének az állapotára, mert az igazi örömet végül is a szeretet tudja előidézni az emberben. A megbocsátást is csakis a szeretet idézheti elő, mert a megbocsátás révén kiegyenlítődnek az erőviszonyok. A harag, a megbocsátani nem tudás, főként a megbocsátani nem akarás, nemhogy csak negatív hullámokat bocsát ki, hanem mindkettőjük lelkivilágát leköti egy bizonyos ponthoz és ezzel megakad a továbbhaladás, a fejlődés mindkét fél számára, már azért is, mert a sértett fél bűnei is akkor oldoztatnak fel a törvény alól, ha meg tud bocsátani. „…miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek”. Ha nem így történik, akkor nagy békétlenséget idéz elő a megbocsátani nem akarás, mert az ember lelke addig nem tud békére lelni, hanem csak háborog, amíg felül nem tud emelkedni a dolgokon. A megbocsátó szeretetnek és az ezzel járó lelki békének az alapeleme a szelídség és az alázatosság. De mivel ez a két erény nincs meg, vagy legalábbis kellő mértékben nincs meg az emberi lélekben, ezért, mint minden mást, úgy ezt is tanulni kell. Ezért mondja minden lelki tulajdonságra kiterjedően az Úr: „Tanuljátok el Tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és békét találtok lelketeknek. Az Úr ebből a szempontból a legtökéletesebb példát adja az emberiségnek, mert Ő a legtökéletesebb szellem, aki valaha is a földre tette a lábát.
Az emberiség a békétlensége alapokát soha nem önmagában, hanem a másikban, a világban, az ördögben stb. keresi, holott szépen megfogalmazza az Úr, hogy akkor talál lelki békét az emberi lélek, ha szelíddé és alázatossá válik. A békétlenséget mai nyelven idegességnek nevezik. Mit jelent idegesnek lenni? Azt, hogy nincs békesség, hanem békétlenség van az emberi szívben, ha valami nem úgy zajlik ahogyan az ember szeretné. Ekkor egy feszült idegállapot áll be. Erre mit tesznek az emberek, hogy megszűnjön a békétlenségük? Marékszámra szedik a különböző idegbénító készítményeket, amelyek nem szüntetnek meg semmit, de semmit a problémákból, minek következtében még növekedhetnek is azok, hanem csak önmagukat teszik tönkre. De az ellentét részéről ez is a cél. Minél több és minél nagyobb, embereket tönkretevő problémákat kreálni, hogy az emberek jobb lehetőség híján gyógyszerekkel igyekezzenek megoldani a körülöttük zajló megoldhatatlan dolgokat. De történhet bármi, ha az emberben szelídség és alázatosság van, akkor lelki békéje van és Isten kezéből tudja fogadni a körükötte zajló eseményeket és nem borul ki a történteken, hanem azt vizsgálja önmagában, hogy miért keletkeztek a körülötte és benne zajló események és történések.
Tehát minden külső és belső problémára történő megoldás gyanánt több mint kétezer év távlatából hallatszik az Úr üzenete:
„Tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és békét találtok lelketeknek”.
Az Úr kegyelme legyen veletek gyermekem!
Amen
🔺
„Kőszikla”
Ada, 2024. VIII. 11. vasárnap
