„Halottidézés, halottaktól való tudakozódás”
Általában az a vád éri a szellemtanhívőket a bibliaolvasók, mondanám a felszínesen gondolkodó vallási irányzatok részéről, hogy az Evangéliumi Spiritizmus követői nem mások, mint halottidézők és a halottidézést viszont tiltja Mózes, ill. Mózesen keresztül Jahve. Sőt ebből kifolyólag még azt is állítják, hogy a médiumokon keresztül maga az ördög beszél. Személyesen volt részünk ilyen irányú kritikákban.
No de mielőtt még végérvényesen pálcát törnek a fejünk felett, az utolsó szó jogán próbáljuk meg tisztába tenni a dolgot, hogy miről is van szó valójában?
Mózesen keresztül valóban megtiltotta az Úr a halottidézést, a halottaktól történő tudakozódást. Ennek a parancsnak kapcsán Saul, a király, megöletett minden halottlátót Izraelben, de amikor szorult a nyaka körül a hurok mégis elment egy halottidézőhöz, hogy idézze meg Sámuelt, a prófétát. És mi történik? Sámuel szelleme jelenik meg és nem az ördög és igazat mond a királynak, merthogy be is következett a szellem jövendölése, miszerint másnap megöli az ellenség a királyt.
Felmerül azonban a kérdés, hogy az Ószövetségben miért volt tiltott a halottaktól való tudakozódás? Mózes idejében a föld körül még csak az I. és a II. szféra volt kialakulva a maga bűnös, azaz anyagias, gőgös, gyilkoló, parázna és az ezeknek a természeteknek megfelelő betegségeket és természeti jelenségeket terjesztő természetével. Nomármost, ezeknek a szféráknak a megnyitását és az onnan való tudakozódást tiltotta meg gyakorlatilag Mózes, mert az innen jövő tanítások és tanácsok nem szolgálták volna a nép, sem az egyén fejlődését, ugyanis a cél a III. szféra elérése és kialakulása volt, amely célt az I.és a II. szférabeli szellemek szintjüknél fogva nem tudtak elősegíteni. A III. szféra kialakulásának, azaz a fejlődésnek viszont az volt a jelentősége, hogy a nép körében kialakuljon az a fluidrendszer, amelynek segítségével meg tudott születni Mária, mint tiszta edény, Aki méhébe tudja fogadni a megígért Messiást.***** A Messiás eljövetelére történő felkészülést, mint célt nem a „halottak” voltak hivatva hirdetni, hanem a más bolygóról inkarnálódott magas szellemek. A „föld szellemei” nem is voltak beavatva ezekbe a misztériumokba, csak amikor testet öltöttek magukra. Amikor a zsidóknak sikerült kitermelniük a Messiás eljöveteléhez szükséges fluidokat, Isten akaratából megszületett Mária, mint küldött, aki a legmagasabb szinten vágyott a Messiás eljövetelére. Ezekhez a vágyakhoz, mint erőcsatornához kapcsolódott gyakorlatilag az Úr, aki az Ószövetséghez viszonyítva több mindent magasabb, ill. szentségibb szintre emelt. Eltörölte a többnejűséget és csak egy feleséget engedélyezett; eltörölte a válólevelet és megszüntette a válást, és ezzel a házasságot szentségi szintre emelte. Hasonló volt az ellenségszeretet is. Az ószövetségi törvény szerint a felebarátot szeretni kellett, míg az ellenséget gyűlölni, mert csak ennyire volt képes a zsidóság.
Egy ilyen változásnak alávetett, tiltott és szent szintre emelt igazság, azaz törvény volt a „halottaktól való tudakozódás” is, amelyről Jézus az Írások szerint nem beszélt, de gyakorolta, ugyanis a színeváltozás hegyén megidézte Mózest és Illést, akikkel az írások szerint Jézus haláláról beszéltek. És ami még lényeg, az apostolok, mint Mózes által „tiltott cselekménytől” és új dologtól féltek, de mégis azt mondták Jézusnak: „Jó nekünk itt lennünk…”. Tehát a félelem ellenére az apostolok jól érezték magukat a „halottaktól való tudakozódáson” olyannyira, hogy sátrakat akartak építeni Jézusnak és a két ószövetségi prófétának. De minderről tilos volt beszélniük az apostoloknak, amíg Jézus fel nem támadt. Vajon miért? Mert Jézus a feltámadása után negyven napig új szférákat alkotott és nyitott meg, ahova immár magas, missziós szellemek kerültek és így a „halottaktól való tudakozódás” már a magasabb szférákból létrejöhetett, nem úgy mint Mózes idejében. Jézus gyakorlatilag ezzel a cselekedetével feloldotta a „halottaktól való tudakozódásra vonatkozó mózesi tilalmat és megalapozta a látómédiumitás törvényszerűségét.
Jézus életében a másik fajtája a „halottaktól való tudakozódás”-nak a házasságtörő asszony esetében történt, amikor Jézus ismeretlen betűkkel írt a porba. Gyakorlatilag az asszony bűnlajstromát és a feloldozás szükségességét „diktálta” neki az Atya mert, hogy Jézus volt a legtökéletesebb író és beszélő médium is, az Atya médiuma. Ebben az esetben az író médiumitás tilalmát oldotta fel. Jézus amikor beszélt, gyakorlatilag az Atya beszélt általa, merthogy teljesen egyesült volt az Atyával. Lényegbelileg: „Az Atya és én egy vagyunk”- mondotta Ő. Tehát símán leközvetítette az Atya, Rajta keresztül elhangzó üzenetét, mint beszélő médium. Amikor lecsendesítette a vihart, az elemi lelkek vezető szellemeivel „beszélt”, ami szintén a médiumitás egy bizonyos formájának nevezhető. Ahhoz, hogy gyógyíthasson, látnia kellett a szellemre vonatkozó összes lelki-szellemi adatot. Látnia kellett az előző életeit, hogy melyikből mit, milyen lezáratlan számlát, mennyi konkolyt hozott, mi az a bűn, ill. következmény, ami miatt pótlásra szoruló erőhiány keletkezett stb. Ez a médiumitásnak egyik fajtája, melyet szent szintre emelt az Úr. És még sorolhatnánk Jézus médiumitásának egybefüggő és egybefonódó fajtáit, akkor sem érnénk a végére.
Ő, mint a törvényből soha ki nem lépett szellem, csak azt tette a földön is, ami az Atya által meghatározott törvény volt. így a médiumitás is törvény! A léleknek egyfajta érzékenysége a szellemvilág felé. Magasabb világokon mindenki médium és látja a tőle magasabb szellemek megjelenését, akik tanítani mennek egy-egy világra.
„Nem eltörölni jöttem a törvényt, hanem betölteni”-mondotta Ő. De a törvény betöltése nem végcél és nem csúcs volt, hanem alap egy magasabb és formanélkülibb szint eléréséhez, ami a médiumitásra is vonatkozik.
A Szentléleknek az apostolokra történő kiáradása gyakorlatilag a médiumitás ajándékának a kiáradása volt. Ők is médiumok lettek, mert az Úr ajándékaiban részesülhettek. Náluk is jelentkeztek szellemek, akiknek az elbírálására adatott a Szentlélek részéről a „szellemek elbírálása”, mint adomány. Minden jelentkező szellemet meg kellett ítélniük, hogy az Ó-, vagy az Újszövetséghez tartozott-e. A „vizsgakérdés” így hangzott: „Hiszed-e, Jézus Krisztust?” Ha igennel válaszolt, a segítségükre lehetett, de ha nemmel, akkor eltanácsolták.
Az apostolok ezt az adományt, kézrátétellel adták tovább, mindaddig, amíg a római fennhatóság ki nem irtotta még a gyökerét is az igazi kereszténységnek. Volt rá többször is eset, hogy a császár parancsára a római katonák és az „újkeresztények” házról házra jártak és szedték össze a Krisztus-követőket. Korintus főterén többször is több száz, a Szentlélektől áthatott, médiumi képességekkel rendelkező embert gyilkoltak le a császár nevében a római birodalom által meghatározott vallás követői. Abban a hitben tették ezt, hogy ha kivégzik az embereket, akkor azzal együtt „kivégzik” a Szentlelket is. Az élő Isten jelenléte helyett élettelen és lélektelen tárgyakat helyeztek el a templomokban, amelyek semmilyen szellemi erőt, de még feloldozást sem adtak, pedig a feloldozás a Szentlélek által történik.
De a Szentlelket nem lehet megölni, mert még nagyobb erővel „támad fel”. Az egyház által inkvizíciónak nevezett „boszorkányüldözés” ideje alatt egy hatalmas Szentlélek kiáradásnak lehettek az akkori emberek a tanúi, mert a kivégzettek nem boszorkányok voltak, hanem médiumi képességgel ellátott egyének. Így volt Adelma is az előző életében az 1300-as években mint látnok, aki megjövendölte az egyházszakadást. Ezért boszorkánynak titulálták és a boszorkányper összes kínzása révén kivégezték. De amikor Isten látta, azt, hogy az egyház részéről milyen vérengzés folyik, visszavonta ezt a fajta kiáradást és eltolta egy békésebb időkre, amikor már az egyház nem bír akkora hatalommal. Azt, hogy milyen hatalmas vétek volt a „boszorkányüldözés”, az is igazolja, hogy általa megteremtettek egy istentelen és keresztényüldöző társadalmat, amelyben sokan azok szenvedtek kínhalált, akik annakidején égették a „boszorkányokat”, vagyis az isteni adományokkal rendelkező küldötteket. A Szentlelket azonban az inkvizíció ideje alatt sem lehetett „megölni” mert még nagyobb erővel feltámadt és ez jelenleg a III. kijelentés, amely az inkvizíció áldozatainak a véréből sarjadt ki, ugyanis többen azon médiumok közül a jelen időkre is megszülettek ugyanezen adománnyal a médiumitás ajándékával. A III. kijelentés nem vallás, hanem kinyilatkoztatás, a Szentlélek kinyilatkoztatása, amelyben nincsenek formák és dogmák. Ezért a forma most is üldözte és üldözi a szellemtani igazságokat, követőit és a médiumait, csak nem akkora mértékben, mint annakidején már többször. Pedig az Úr szépen kimondta, hadat üzenve minden dogmának és formának:
„Isten szellem és szellemben és igazságban imádókat keres” és nem a formák követőit.
A médium nem az ördögtől megszállott egyén, mint azt még a szellemtanhívők közül is sokan gondolják, nem halottidéző, hanem a Szentlélektől, a Szentlélek küldötteitől ihletett egyén, akinek komoly feladata van. A médium szolga, a magas szellemek szolgája, a médiumitás szolgálat:
„Ki tehát a hű és okos szolga? Akit azért rendelt szolgái fölé az úr hogy kiadja nekik az eledelt (lelki táplálékot) időben. Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön”. (Mt. 24. 45.-46. Magyar bibliatársulat fordítása)
Azt mondja az Úr: „Az, Aki a jó magot veti, az emberfia a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának a fiai…” (Ugyanabból a fordításból) Tehát a médiumok vannak hivatva, az Isten országa fiainak, azaz a Szentlélek munkásainak a közléseit, mint lelki táplálékot leközvetíteni az embereknek. Ilyen Szentlélek munkások az evangélisták, akik az evangéliumukat befejezetlennek tekintették és eljöttek újból a földre, vagyis földközelbe, hogy médiumok által befejezzék a kétezer évvel ezelőtt megkezdett munkájukat. De nem csak ők, hanem mind a tizenkét apostol és munkatársaik ebbe a kategóriába tartoznak. Azt írja a Névtelen szellem a „A mai kor vallása” c. könyvben, hogy amikor Jézus a feltámadása után megjelent közöttük, egy hatalmas erő fejlődött ki közöttük, melt őket a tudás birodalmába emelte, a tudás birodalma nyitva állt előttük. Tehát ezt a tudást: -„Mert néktek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának a titkait”- adták tovább a III. kijeletés követőinek médiumokon keresztül a magas szellemek, ugyanis nem csak akkor és nekik, hanem az Evangéliumi Spiritizmus követőinek is megadaott az, hogy megértsék a mennyek országának a titkait.
De külön adományként foglalkoztak a spiritiszta körök a szenvedő szellemek felkarolásával is, de nem idéztek, hanem azokon igyekeztek médiumi úton segíteni, akiket a szellemi vezetők, védangyalok a körbe vittek felkarolás véget. De ez nem szellemidézés. Habár Adelma gyógyításai alkalmával hívott meg szellemeket, de azokat is a szellemi vezetés kérésére és védelme alatt tette és nem önkényesen. Ugyanis a betegségek szinte minden esetben bizonyos fokú megszállottságokkal hozhatók összefüggésbe. Adelmáéknak a céljuk a meghívással az ártó szellem megtérítése volt, hogy ezáltal rábírják a szellemet az alanya elhagyására a beteg gyógyulása céljából. Ilyen esetekben a szellem elmondta a kötöttség okát, amely esetleg akár az előző életbe is visszanyúlhatott, és ha sikerült a dolgokat feloldani, a szellemet megtérésre bírni, akkor a beteg meggyógyult.
Nincs ez ma sem másként!
Jelenlegi célja az Evangéliumi spiritizmusnak: „…menjetek inkább “Izrael” (a magyar nép) elveszett juhaihoz…”
„Kőszikla”
