„Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”
A bukás révén a szellem hátat fordított Istennek és magát tette meg „Istenné”.- Az elfordulás eredményeként a szellem mind kevesebb alkalommal sugárzott szeretet sugarakat Isten felé. A hűen maradt szellemek hatalmas lelki vagyont és hatalmat kaptak Istentől.- „Az emberfiának hatalma van…”.- „Aki abból a vízből iszik…”.- „Én vagyok a szőlőtő…”.- Az ítélet hatalmas messiás szellemek kezébe van lehelyezve.- A bűn fogalma.- A bukott szellemek erőiktől való megfosztása.- A bukott szellemek feltámadása.- „Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”.- „Én vagyok a világ világossága.”-
Ima
Drága, egyetlen, jóságos Atyám, mindenható Istenem!
Mélységes hálaérzettel borulok le Előtted, a te Lényed, Személyiséged létezéséért, azért a szeretetért, amelynek „kényszere alatt” megalkottál bennünket és mert meghívtál az örök boldogságra. Bocsásd meg, hogy a számunkra kiszabott cél helyett mi az örök boldogtalanság és szellemi halál útját választottuk. Köszönjük Atyám, hogy a Tőled való eltávolodásunk ellenére sem hagytál el bennünket, hanem ígéretedet beváltva elküldted számunkra a megígért Messiást. Köszönjük, hogy Benne bűnbocsánatot ígértél a bűneit megbánó, megvalló és feléd közeledő emberiségnek. Hála és dicséret szálljon feléd, azért az ígéretért, miszerint az elküldött, a művét befejezett Messiás által velünk maradsz e világ, e kegyelmi korszak befejeztéig. Köszönjük az Általa megnyitott kegyelmi, azaz megkönnyített fejlődési lehetőségekkel ellátott korszakot, amelyet az Ő szent jelenléte biztosít számunkra. És köszönjük a kegyelmi idő harminchárom évvel történő meghosszabbítását, mely a kévékből kihullott, az élet tarlóján kint maradt kalászok begyűjtésére adatott. És köszönjük azt a hatalmas szellemáradatot, amely ezen kalászok begyűjtésén fáradozik, míg be nem zárulnak a Mennyek kapui és a krisztusi jelenlét vissza nem vonatik.
Örök köszönet és hála neked Uram, Jézusom, amiért a hatodik napkörben, a földünkön, a világegyetemben, az Istentől a legmesszebb eső bolygón megszülettél, hogy összekösd a földet a Mennyel, az embert az Istennel. Köszönöm azt, hogy elvállaltad azt a borzalmas kínszenvedést, amelyben részesített téged a bukott föld embere, hogy azt magadra vetted és átemésztve szeretet-erőkké alakítottad át és mint a Te szent jelenléted gyanánt itt hagytad a bukott ember számára, mint erőforrást a sátáni természet elleni küzdelemhez. Köszönöm, hogy még itt vagy velünk és nem vonattak vissza az erők, és hogy tudunk Belőled táplálkozni. („Aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, nincs annak élete énbennem.”)
Hála és köszönet mindazon missziós szellemekért, akik hosszú éveken keresztül hagyták magukat az Úr és az emberek iránt érzett szeretetből fizikai, akár szellemi, vagy mind a két síkon keresztre feszíttetni az emberiség megváltásának az előresegítése érdekében. Köszönjük az ő fáradtságot nem ismerő, önmegtagadó és másokért élő életüket, amelyet a szellemileg és fizikailag szegények felkarolásának és az Isten Országa építésének és terjesztésének áldoztak. („…A szegényeknek hirdettetik az örömhír.”) Nélkülük, akik a Te nyomdokaidat követték, szellemileg sokkal szegényebb lenne a világ. Segíts ó Uram táplálkozni az ő itt hagyott erőikből, és segíts a nekik történő engedelmességben, amikor leközvetítenek valamit a Te akaratodból.
Utoljára, de nem utolsó sorban köszönet Máriáért, az ő lényéért, lényegiségéért, alázatosságáért, tisztaságáért és engedelmességéért, amely erényekben példát szolgáltatott az Isten felé haladni vágyódó emberiségnek. Köszönet és hála azért az áldozatos munkájáért, szenvedéséért, amelyet az emberiség előrehaladásáért tett. Köszönjük az ő „Anyaságát”, amelyet mindazok felé gyakorol, akik kérik az ő védelmét; a közvetítő szerepét, amelyet alázatossága révén „érdemelt” ki az Atyánál.
Mondjátok ti is az angyallal együtt: „Üdvözlégy Mária, ki az Úr előtt ingyen vagy kedves…”
Az Úr kegyelme adjon nekem erőt Rólad, a te Örök Igazságaidról írni ó Felség, mindeneknek alkotó Istene.
Amen
***
A bukásnak induló szellem, ahogyan fokozatosan hátat fordított az örök isteni elgondolásnak, és azzal magának az Istennek, úgy távolodott Tőle és ezzel magától az Élettől, az életnek forrásától is. Már nem úgy gondolt az ő Istenére, mint azelőtt, mint teljesen tiszta állapotában, hisz át akarta venni észrevétlenül is, majd később tudatosan az Isten szerepét. Már nem szerette úgy Istent, mint kellett volna, hanem önmagát kezdte el szeretni Isten helyett, hisz „magát tette meg Istenné”. Saját maga, a saját erejéből kezdett el teremteni „Isten nélküli” formákat és alakokat. Mindezt azért, mert az a hozzáállás kezdett kialakulni, hogy Isten nem jól teszi amit tesz, azért hát megpróbálják mindazt (a saját elképzeléseik szerint) helyesen tenni. Így alkottak maguknak, a saját teremtő erejük révén, a saját elképzeléseik szerint, Isten nélkül világokat, vagy legalábbis ahhoz hasonló formákat, amely formákon már nem volt rajta az Isten lenyomata. Mivel ezek a saját világokat teremtő, alkotó szellemek hibát véltek felfedezni az isteni alkotásokban, így magában Istenben is, ezért már nem tudták Őt annyira szeretni, mint akkor amikor még benne voltak az isteni erő áramokban, amikor még benne éltek Istenben. Ezért mind kevesebb és kevesebb szeretet sugarakat sugároztak Isten felé és ezáltal mind kevesebbet is voltak képesek befogadni a feléjük sugárzott isteni szeretetből. Ahogyan mind jobban el voltak foglalva a saját alkotásaik teremtésével, nem is gondoltak Istenre, tehát meggyengült és megritkult az Isten és a szellemek között lévő erő áramlás, ami olyan volt, mint az emberi testben a vérkeringés, vitte szét a szellemben az élethez szükséges életerőket. Így a szellem mindinkább életerő nélkül maradt, saját hibájából nélkülöznie kellett az élethez szükséges erőket, minek következtében pótlás híján veszített erejéből és fényéből. Nem beszélve arról, hogy az erőit a munkájába fektette bele, ami még inkább megcsapolta az erőtartályokat. Azt hitte a szellem, hogy Isten nélkül is mindenható és halhatatlan, ami igaz is valójában, mert a szellem elpusztíthatatlan, hisz Isten, az Örökkévaló alkotta, de a szellem alkotásai már nem lehetnek örökkévalók, mert a bukás eredményei azok és mert teremtett szellem alkotta. Ezért a szellem valóban megsemmisíthetetlen, de erőforrás nélkül erőhiányossá válik és a hatalmas isteni ragyogásból, a ragyogó szellemből egy fényét és erejét vesztett, mondanám szárnyszegett madár válik, aki lezuhan a mélybe, mert nincs ereje fenntartani és egyensúlyban tartani magát a mindenségben. (Az angyalok ábrázolásánál a szárnyak az erő szimbólumai.) Azért kezdett el tehát süllyedni és távolodni Istentől a szellem, mert lassan mindinkább és mind nagyobb mértékben megszakította a kapcsolatot Istennel, az Örök Élet forrásával. Így vált az eredeti állapotához viszonyítva szellemileg mozgáskorlátozottá, mozgásképtelenné, majd szellemi értelemben halottá a szellem, ami egyfajta kábultságot idézett elő a szellemben. Az erőtlenség, az erőhiány növekedésével a szellemben mind nagyobb gyötrelmek, majd fájdalmak keletkeztek.
Ezzel ellentétben, akik a próbákban hűek maradtak Istenhez, az isteni elgondoláshoz és akarathoz, hatalmas lelki vagyonra és általa hatalomra tettek szert. Tehát szellemileg nagyon gazdaggá váltak, az isteni hatalmuk hatványozottan növekedett. Ők kivárták azt, hogy mindent a maga idejében tegyenek az isteni akarattal párhuzamosan, azaz amikor megértek egy-egy dologra, akkor azt automatikusan, természetszerűen követték és így a fejlődésük törvényes és természetes volt, nem úgy mint Éva és Ádám és sok milliárd szellem, akik idő előtt éretlenül nyúltak bele olyan dolgokba, amelyekhez még nem nőttek fel. Ezért Isten újonnan kialakult világok fölé rendelte őket vezetőkül. „Király vagy Te? Király vagyok, te mondád, de a királyságom nem e világból való”. Jézus tehát elsősorban szellemi hatalommal bírt: „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani”. Ez hatalmas erő és hatalom, és isteni titok, mert képes a megtörténtet meg nem történtté tenni, ugyanis felette áll az okozati törvénynek: „Az emberfia ura a szombatnak”. De hogyan történik mindez? A jézusi fluidoknak a lélekbe történő besugárzása révén. És miért fontos a bűnbocsánat az okozati törvénnyel szemben? Mert az okozati törvény „agyonkövez”, míg a kegyelem feloldoz és lehetőséget biztosít a megtérésre azáltal, hogy a krisztusi fluidok hatásai küzdenek a lélekben megnyilvánuló hajlamok ellen és ezáltal új, pozitív irányt szabnak a léleknek, amelyben ha dolgozik, átformálódik, újjáteremtődik a lelki világa. A szenvedés helyett a jó terjedésében, az Isten Országa építésében vállal munkát, amiben szintén lehet szenvedés, de annak már más az eredete és a rendeltetése is, minek következtében ő maga is kiemelkedik a bűn vonzalmából.
A rossz helyett jóval fizet. „Menj, de többé ne vétkezzél!” Amennyiben a házasságtörő asszonyt vesszük példának, ha Jézus hagyta volna agyonkövezni, akkor nem kapott volna az asszony lehetőséget a megtérésre, a gyógyulásra és a krisztusi közösségbe történő becsatlakozásra, esetleg csak egy következő testetöltésben. Ez a különbség az okozati törvény és a kegyelem, a törvény és a krisztusi jelenlét között. Tehát, aki Jézusban hisz és Őt, az ő akaratát követi, annak már nem lehet „karmája”, vagyis megszűnik az okozati törvény hatást gyakorolni felette, mert helyébe lépett a Jézusba vetett élő hit, amit a gyakorlatban is követ, akkor annak következtében Jézus bűnbocsátó hatalma feloldja a törvény hatalma alól a bűnbánó emberi lelket.
Jézus erőforrás, az Életerő forrása volt a földön is és jelenleg is az. Erről a szőlőmunkásoknak tett tanúbizonyságot: „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők…”. Merthogy a szőlővessző része a szőlőtőnek, belőle nőtt ki, és belőle táplálkozik, mint ahogyan mi szellemek Belőle nőttünk ki és Belőle táplálkozunk; úgy a szőlővessző belőle táplálkozik, ugyanolyan része a nedvkeringésének, mint pl. maga a gyökér. „Aki tehát abból a vízből (fluidokból) iszik, amelyet én adok, soha többé meg nem szomjazik, mert az Örök Élet forrása lesz benne”. Tehát ha a hit által az ember belekapcsolódik Jézusba, forrás gyanánt megkaphatja és továbbadhatja másoknak is ugyanazokat az Életerőket, amelyek Jézusban vannak és így terjed a krisztusi tan, a krisztusi eszme azon tiszta erők által, azaz a Szentlélek ereje révén, amely erők már a föld teremtésekor ott lebegtek a föld felett, hogy átdolgozzák és az életre alkalmassá tegyék a földből kisugárzott szennyes erőrétegeket, annak érdekében hogy a földön kialakulhasson az élet.
Ezekkel az Életerőkkel csak azok rendelkezhetnek főként nagyobb mennyiségben, akik az Élet mellett döntenek, akik az Életet követik és nem csak a szájukkal vallják magukénak, hanem tetteikben követik az Élet fejedelmét, Jézus Krisztust. Aki csak a szájával vallja magáénak Őt, de a cselekedetei mást igazolnak, annak a tudás még csak a gőgjét hizlalja és arra használja fel, hogy másokat megítéljen, megmérjen vele, nem tudván azt, hogy mindazonáltal saját magát ítéli meg, aki ítélkezik. Az ítéletet Isten bizonyos, nagy hatalommal rendelkező, a törvényt pontosan ismerő szellemek kezébe adja ki az emberiség megmentésére és nem az ismeret megszerzésének kezdetén lévő elvakult szellemeknek, akiknek csak akkora tudásuk lehet, amekkorát a lelkükön keletkezett hézag beenged. A hézagokat viszont a szenvedés ekéje mélyenszántás formájában idézi elő az isteni elgondolás szerint. Tehát hiába tanulja magát túl egy lélek, csak annyit tud megvalósítani belőle, amennyi befér a lelkén, vagy amekkora tudás előtt megnyitja a lelkét az isteni hatalom. De ha erkölcsileg nincs ott egy szellem, hogy a magasabb tudással bánni tudjon, és erőszakkal azt mégis birtokolni igyekszik, akkor szinte holt biztos az, hogy félrefejlődik a lelki világa a felhalmozott tudás miatt. Ezért ilyen esetben is Istenre kell hagyatkozni és engedelmeskedni az isteni elgondolásnak, amely elgondolást közli az Atya gyermekével, mert tudja azt, hogy kinek mire van szüksége az olvasás terén és azt kell követni, mert ha nem, akkor megismétlődik az ősbukási jelenet, miszerint a szellem hátat fordítva Isten akaratának a saját akaratát követte és ellenkező irányt vett fel a teremtés haladási irányával szemben, folyamatosan veszítve az őserőből, aminek a következményeként az Élet növekedése helyett, szellemi halált eredményezett, ugyanis előbb tettek meg dolgokat a szellemek, mint arra érettek lettek volna. Előbb vettek a tudás fájáról, mielőtt még erkölcsileg érettek lettek volna rá. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek Országa.”-mondja az Úr, ami annyit jelent, hogy boldogok azok, akiknek a tudása nem haladja meg a fejlettségi szintjüket, merthogy csakis azoké lehet az Isten Országa, akik lélekben, tudásban szegények, az az alázatosak. A nagy tudás ugyanis, ha nem tud vele bánni az ember, felfuvalkodottá teszi őt, ami komoly gátat képez az Isten Országa felé történő haladásban. Isten mindenkinek megadja azt, amire szüksége van. Így kapta az emberiség a III. kijelentést, amely kijelentés kiigazít minden elferdült ismeretet, helyreállít minden téveszmét és tévhitet azáltal, hogy a tiszta igazságot közli az emberekkel. A III. kijelentés tartalmazza legnagyobb mértékben a tiszta ismeretet, a tiszta tudást és a leghatalmasabb erőt az emberiség megmentésére, miszerint egy felgyorsított fejlődési folyamatban lehet részük. De ezekkel az erőkkel, vissza is lehet élni, ami nagy veszélyeket rejteget magában. Így volt ez az ősbukás alkalmával is. Akkor is a bukásban lévő szellemek, (azaz ti és mi mindannyian) hiába erölködtek hatalmasat alkotni a hű testvéreikhez képest, csak nagyotakarás volt, mert „kikérték a részüket” és különválva maguk akartak gazdálkodni a „saját lelki vagyonukból, a területükön”. Ehhez viszont Isten nem adott erőt. Így a saját erejükre támaszkodhattak csak. Isten nem hogy nem adott erőt, hanem, hatalmas messiás szellemek, akik a teremtettségben kialakult káosz helyreállításán dolgoztak, elvették a bukásban lévő szellemektől a teremtő erőik nagy részét és csak annyit hagytak, amennyi a fejlődéshez szükséges. Azzal a céllal tették ezt, hogy a bukási folyamatok révén ne tegyenek több kárt erőikkel a teremtettségben, és ne erősíthessék általuk az ellentét táborát, vagyis hogy ne kövessenek el még nagyobb bűnöket. Mert mi a bűn gyermekem? Az, amikor egy szellem, azaz az ember a saját erőit tőle alacsonyabb szintű dolgokra használja fel bármilyen módon.
Így, erők nélkül, szárnyszegetten zuhantak alá a szellemek a szellemi mélységbe és sötétségbe, hogy ott kiégjen belőlük mindazon gonosz tettnek még az emléke is, amely őket ebbe az állapotba juttatta, az emlékek alapján nehogy elkövessék ugyanazon dolgokat, amelyeket azelőtt már elkövettek. Így alakultak ki a szellemi halálnak a fokozatai.
De a feltámadásra a saját erőikből még csak esélyük sem volt, mert minden erőt elégettek az ellentétnek engedve.
És itt jön képbe a Megváltó Messiás, a Krisztus, Aki a szellemi és fizikai halálból kínszenvedésével kereszthalálával és feltámadásával megnyitotta az utat a földről a mennyekbe, azaz a magasabb szférákba és a Szentlélek ereje által erőt ad a küzdelemhez és felemelkedéshez. “Én vagyok a világ világossága”. Főként a lelkek és szellemek világossága, mert jelenleg is fényt sugároz a sötétségbe, mert ugyanis a szellemek bukásukkal elsötétültek, de a krisztusi erők, krisztusparányok bevilágítják a lélek sötétjét, hatástalanítva, vagy legalábbis csökkentve ezáltal a sötétség hatalmát.
Mindebből rá kell döbbennie a földi embernek arra, hogy mennyire szüksége van Jézusra, az ő áldozatkész Szeretet Tanára, amelynek a magáévá tétele révén eljuthat az emberi lélek az Isten Országába és hogy mennyire jó az, hogy mindannak ellenére, hogy elment a messiás-világok örömébe, valósan is velünk, veletek van a világ végezetéig. Nélküle nem lenne kegyelmi idő, nem lenne megkönnyített fejlődési lehetőség. De azért lett, mert Ő végig járta a fejlődésnek az útját, egészen a poklok poklától fel a messiás világokig, addig a szintig, ameddig egy szellem a fejlődésben valaha is eljuthat. Ha egy nálánál alacsonyabb fejlettségi szintű szellemet küldött volna le az Atya megváltónak, az a valaki nem tudta volna azokig a magasságokig megnyitni a fejlődés útját, ameddig Jézus nyitotta meg. Igaz, voltak hatalmas követői az Úrnak, de ők is az Úr eszmeiségében dolgoztak, hogy még inkább megkönnyítsék a fejlődés útját, azon az úton, amelyet az Úr megnyitott. Az Úr Jézus és a munkatársai nélkül, akik hivatva vannak és voltak tovább vinni a krisztusi eszmét, nem lenne megbocsátás, lélekben történő újjászületés, megigazulás és megszentelődés, de még III. kijelentés sem lenne, csak „agyonkövezés”, még akkor is, ha azok akik követ ragadnának sem bűntelenebbek a bűnösnél. „Az dobja rá az első követ, aki bűn nélkül való.” Tehát a folytonos krisztusi jelenlétre elengedhetetlenül szükség van a fejlődéshez, mert az „idő közel van”!
Az Ő jelenléte azonban hamarosan, e 2000 éves fejlődési turnus befejeztével visszavonatik és akkor a világ nélkülözni fogja mindazokat a kegyelmeket, amelyeket az Ő szent jelenléte nyújt a világnak. Ezektől az időktől mentsen meg az Isten mindenkit, mert olyan idők lesznek ezek, amelyeket nem tapasztalt a világ mindeddig és ezután sem fog.
Adja az Úr kegyelme, hogy közületek mindenki megérezze az idő közelségét és a krisztusi jelenlét szükségességét és bele tudjon kapcsolódni azokba a fluidokba, amelyet Ő áraszt ki magából az emberiségre!
Amen
🔺
Ada, 2024. IX. 15.
„Kőszikla”
