„A neveden szólítalak,
te az enyém
vagy”
Ima.- A szellem bukásának következményei.- Az ősember tisztulási folyamatai.- Minden ember azzal néz szembe, amit szellemi síkon megalkotott magának. Egy, a legmélyebb szinttől induló szellemcsoport a zsidóság.- A zsidóság feladata.- A hivatásukat betöltött zsidók további sorsa.- Az ószövetségi ember istenképe.- A bolygók megjelenése kegyelem a bukott szellemek számára.- A rotáció törvénye turnusokra van osztva. Akik kiemelkedtek az átlagból, továbbhaladnak, míg akik nem, azok elölről kezdik a fejlődést.- Az Úr több mint kétezer évvel meghosszabbította a fejlődés lehetőségét.- A kiválogatódást a minősítési törvény végzi, ez az egyéni meghívásban nyilvánul meg.- „A neveden szólítalak az enyém vagy.”- „Kövess engem”.- „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”.- Személyes kapcsolat, egyéni vezettetés.- A Szentlélek elleni bűn nem bocsáttatik meg.- Aki ura az időnek és a léleknek.- A kegyelem.-
Mindenható, mindeneket teremtő
Atyám, Istenem!
A mélyből hozzád emelem a lelkemet, azaz a gondolat és érzésvilágomat, hogy kifejezhessem folyton Téged imádó szeretetemet a te Lényed felé, Akinek köszönhetem létezésemet és azt az örömet és boldogságot, amelyet itt lent, Tőled eltávolodva is megélhetek az Érted, a Te Országod terjesztésében végzett munkám során ó Istenem, ugyanis nincs attól nagyobb boldogság és öröm, mint ott dolgozni, ahol Te vagy a munkaadó és a „munkadíjat” Te osztod ki mindenkinek érdeme, de ugyanakkor egyformán a te Szereteted szerint. A munkadíj viszont nem más, mint a bukásunk megbocsátása és a továbbhaladáshoz szükséges erők és kegyelmek kibocsátása, kinek – kinek szüksége szerint. Köszönöm sok – sok szellem-gyermekeddel együtt azt, hogy elküldted számunkra a megígért Messiást, Akin keresztül megvalósulhatott a Te akaratod, a mi megváltásunk. És örök és kifejezhetetlen hála illet Téged, amiért Őbenne, az ő Személyében Te magad is testet öltöttél, merthogy: „Az Atya és én egy vagyunk”. Örök hála tehát a Megváltó Messiásért, Aki által a nevünkön szólítasz és Akin keresztül visszafogadsz bennünket, hogy a gyermekeid és így a Tiéid lehetünk! Örökkön örökké élő Megváltó, örökös és végnélküli hála illet Téged mindazért, amit a bukott világokért, konkrétan értünk tettél és teszel, mert Nélküled nem lett volna megváltás, még csak okozati törvény sem, amelyen szintúgy, mint magán a megváltás műveden a Te szereteted sugárzik át. Add nekünk a te szeretetedet, mint az üdvösségünk zálogát, hogy általa követhessünk Téged a Golgotára, a megváltásunk színhelyére. És küldj számunkra Szent Szellemeket, akik irányítják a mi életünket és erőt adnak a Te akaratod követéséhez, a testiség megfeszítéséhez és a szellemiség feltámasztásához, mert Nélküled, és nélkülük olyanok vagyunk mint a szárnyaszegett madár, amely a mélységbe zuhan alá. Ha nem küldesz segítséget, soha nem fogunk tudni eljutni az üdvösségre, vagyis a lényegbeli átalakulásra. És add kérlek ó Uram, Jézusom, hogy el is tudjuk és el is akarjuk fogadni az Általad küldött irányítást és erőt, még akkor is ha fáj a testi énnek, még ha vérzik is a gőg és mind a gőgön alapuló hajlamok. Add ó Uram, hogy mind több alkalommal és mind nagyobb mértékben követni tudjuk akaratodat, amelyet ha követünk a Mennybe vezetsz el bennünket. Szabadíts meg mindazon gátló tényezőktől, amelyek meggátolják a Feléd, a te Országod felé való közeledést és add meg mindazokat az eszközöket, amelyekkel mind közelebb kerülhetünk hozzád és a Te Országodhoz. Köszönjük Atyám, hogy elküldted számunkra Máriát, mint az első és legtökéletesebb követőjét a te Szent Fiadnak és mindazokat a missziós szellemeket, akik úgy testben, mint szellemi állapotban, a testük kereszten történő megfeszítésével, az emberiség tisztulásán, gyógyulásán és előrehaladásán dolgoztak és dolgoznak ma is. Áldj meg Atyám minden értünk dolgozó, az aratásba bekapcsolódó szellemet, de főként azokat, akik az aratás befejeztével sem hagyták abba a munkát, hanem a kévéből elhullott kalászok felszedésén és a csűrökbe történő begyűjtésén dolgoznak. Az ő munkájuk nélkül nem lenne III. kijelentés, amely kijelentésnek a létlehetőségét még a II. kijelentésben történő munkájuk révén dolgoztak ki, és nem üdvözülhetnének a III. kijelentésre szoruló, ez az eszmeiség által meghívott, elhullott kalászok, vagyis a végidőkre itt maradt emberek. „Jövel Uram Jézus!” Amen
*
A szellem a folyamatos bukásai, az ellenszegülései révén mind mélyebbre süllyedt a teremtettségben és az Isten által teremtett világok helyett úm. teremtett magának világokat, amelyek a saját anyagából alkottattak meg. Azért ennyire sűrű egy-egy világ, mert a bukott szellem ilyen sűrűre degradálta az erőit, hogy az erők anyagi formában jelenhettek csak meg a teremtettségben. És ez az erőtömeg mintegy bekebelezte a létrehozóit, körülzárta a szellemet olyannyira, hogy kifejezhetetlenné vált hatásaiban és megnyilvánulási formáiban. Erőit elpazarolva, erőtlenül és tehetetlenül hullott alá az ellentét karjaiba, ahol a szellemi és fizikai sötétség, mint az örök kárhozat várt az Örök Élet forrásától eltávolodott, szellemileg halott szellemre, amely állapotból esélye sem volt kiemelkedni, főként nem a saját erejéből, mert nem is volt neki. Ezen erőtlenségből kifolyólag, szinte halottá vált a szellem, vagy legalábbis elveszítve szellemi öntudatát, mintegy kómikus állapotba kerül hosszú, nagyon hosszú időre, amely állapotból csak az őt körülvevő sűrű fluidok okozta szenvedések kezdték el ébresztgetni.
Isten a meglévő lebukott és megsűrűsödött fluidokat törvénybe zárta, a törvény révén rendszerezte és mint egy őrlőmalom gyanánt, bolygókat alkotott, ahol testet öltve a külső és belső szenvedések által morzsolódhattak és morzsolódhatnak le a jelen időben is ezek a megsűrűsödött fluidrétegek a lélekről. A külső szenvedéseket a zord időjárás, a borzalmas és hatalmas, mindent eltipró és felfaló vadállatok, a betegségek okozta fájdalmak, míg a belső szenvedéseket viszont a gőg, az irigység, a gyűlölet és mindennek a hatására az egymás elviselésének kényszere idézték elő, ugyanis olyan hatalmas veszélynek voltak kitéve, hogy csakis csoportosan tudták legyőzni, vagy még úgy sem a reájuk leselkedő életveszélyes állapotokat. Amennyiben nem sikerült kellőképpen a csapatmunka, felfalták őket a vadállatok. De az élelemszerzés is olyan nehézségekbe ütközött, hogy csakis közösen volt megoldható. Vagy az állatok falták fel az embereket, vagy az emberek a vadakat. De szellemi szempontból nézve a dolgot, az ember első megjelenési lehetősége kegyelem volt a részére, mert morzsolódott le a lelkéről az a vastag és sűrű fluidréteg, amely a mélyre történő bukásával a lelke köré lerakódott. A testbeöltözése révén a saját maga alkotta külső és belső körülményekkel találta magát szemben, azzal kellett megbirkóznia és azt kellett legyőznie ahhoz, hogy tovább tudjon haladni. Nem így van ez a mai világban is gyermekem? A mai ember is azzal néz szembe, amit szellemi síkon megalkotott magának és azért senki más nem lehet bűnös, csak saját maga. Senkit nem okolhat, csak saját magát. Tehát így, komoly külső és belső szenvedések révén tisztult a szellem fokról fokra. De nem kell elfeledni azt sem, hogy a szellemvilágbeli állapota sem volt különb. Ha átkerült a szférákba, ott is csak a szenvedésteljes állapotok vártak rá, az alacsony szintű állapota miatt, ugyanis szinte semmivel sem voltak különbek ezek az állapotok, mint a testben lévő állapotok, sőt még szenvedésteljesebbek voltak, mert a földi világban volt némi enyhület, egy-egy vihar, vagy vadállat okozta vészhelyzet után, de a szellemvilágban ez nem volt meg. Tehát ezt érezve, a lélek semmiképpen sem akart oda átkerülni, inkább igyekezett ösztönösen megoldani a külső és belső vészhelyzeteket. De egyszer mégis csak át kellett költöznie, ahol a tetteinek következményei, azok fúriái vártak rá, amelyek elől nem volt menekvés. Tehát minden szempontból mintegy kényszerítve volt a szellem a javulásra. Most sincs ez másként. Belülről a lelkiismeret, míg kívülről a körülmények kényszerítik az embert a javulásra. Azzal az óriási nagy különbséggel, hogy most kegyelemteljes állapotok vannak és van Isten és egymás részéről feloldozási lehetőség a megbánás és megvallás által történő megbocsátásban. Igaz mindennek van törvénybeli következménye, de a negatív következmények részlegesen, vagy teljesen eltörölhetőek, attól függően, hogy a léleknek a fejlődéséhez mire van szüksége.
A zsidó nép, mint szellemcsoport már ott volt a föld anyagának a centrifugális erő által történő összegyúrása alkalmával. Tehát ilyen szempontból az egyik legősibb népfaj, mint kiválasztott szellemcsoport a zsidóság volt. Nekik a legmélyebb szintről kellett indulniuk, akiket Isten arra választott ki már akkor, hogy fluidilag kitermelhessék a földet és a Mennyet összekötő kapcsot, Máriát, aki révén az „Ég” a földre szállhatott, de ha nem őket választotta volna ki Isten erre a feladatra, és ha nem küldött volna oly sok missziós szellemet a vezetésükre akkor, a mélyre bukottságukból kifolyólag nem érhették volna el azt a szintet, amely szint megköveteltetik az üdvösségre történő eljutáshoz. Egyébként is szükség volt a próféták munkájára, mert nem volt egy kitisztult istenképük, sem fogalmuk az Istenről. Annyit tudtak, hogy atyáiknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak megjelent Isten, de semmi többet. Majd később jött Mózes a törvénytáblákkal, amelyekből az volt a tapasztalat, hogy aki nem tartotta be a törvényt, annak meg kellett halnia. Sőt, aki megmerte közelíteni a sínai hegyet, az is meg kellett halnia. A zsidóság ekkor kezdte komolyan fogni azt, hogy Isten rendeléseit halál-komolyan kell venni. Ekkor érezte meg Isten hatalmasságát.
Akiknek mindezen felső segítség révén sikerült a fentebb említett feladatkört betölteni, azokat, mint dolgukat bevégzett szellemeket Jézus a mennybemenetele alkalmával felvitte az újonnan megnyitott szférákba, vagyis a szintjüknek megfelelő állapotba és onnan azután testetölthettek további missziókat vállalva. Akik viszont nem tudták betölteni a hivatásukat, megmaradtak továbbra is zsidóknak, amely állapotból lehetőség nyílik a kereszténységbe, vagy a III. kijelentésbe történő megtérésre. Mint ismeretes előttetek, a III. kijelentés által történő üdvözülésre annakidején sok zsidó volt meghívva, akik segítették a közösség munkáját.
A bolygók megjelenése és az azokon való testetöltés lehetősége tehát kegyelem, Isten szeretetének az első megnyilvánulási formája a bukott szellemek felé, lehetőség a megtisztulásra és elindulási lehetőség az elveszített állapotok felé. Ezeket az eshetőségeket és azok megvalósulását a szellemekre nézve hatalmas és örök törvények irányítják, élükön hatalmas Messiásokkal, akik ezen, Isten által megalkotott törvényes kereteken belül folyamatosan dolgoznak a szellemek szellemi öntudatra ébresztésén, átalakulásán és újjáteremtésén. Ezen törvények bizonyos fejlődési turnusokat foglalnak magukba, annak érdekében, hogy a törvényekkel együtt rotálókat ne gátolják fejlődésükben azok, akik ezt nem tudják megtenni. Akik a törvénnyel rotálva haladnak előre, ill. felfelé, azok mind ritkább világokon öltenek testet a hasonlók vonzásának törvénye alapján, vagy a saját emelkedettebb világukon, míg azok viszont, akik nem tudnak a törvénnyel azonos ütemben rotálni, azok egy-egy fejlődési turnus végén elveszítve addig megszerzett eredményeiket is, kilöketnek a fejlődés világából és visszaesnek a kezdethez, hogy újra kezdjék fejlődésüket egy alacsonyabb világban. Ez a jelenség fog lejátszódni a ti világotokkal is: a továbbfejlődésre alkalmas szellemek haladnak tovább, míg akik visszamaradnak, azok nagyon hosszú időre visszaesnek a legelső állapotba, vagyis szellemi kómába zuhannak, mert a saját fluidjaik erre teszik őket alkalmassá és csak egy hosszú fejlődési turnus lejárta után ébredhetnek fel, amikor ugyanis az új lakhelyük alkalmassá válik az életre. Nekik már sokkal többet szenvedve, mint amennyit a földön szenvedtek, kegyelmi lehetőségek nélkül elölről kell kezdeniük azt a fejlődési turnust, amelyben elbuktak, és nem tudtak olyan szintre felemelkedni, hogy tovább haladhassanak a félanyagi világok felé, habár a föld szellemi szintje olyan szintről indult, hogy még az Úr eljövetelekor sem juthatott volna be senki az Isten Országába. Azért jött az Úr a földre, hogy több mint kétezer évvel meghosszabbítsa, ill. kinyújtsa az ítéletnek a napját. A földet annyira behálózta az ellentét a külsőségek „igazságaival”, hogy nem haladt előre semmit, hanem a bűnökben leledzett évezredeken keresztül, mert az emberek a külsőségektől, a formáktól várták az előrehaladásukat, pedig az előrehaladás a tisztulásban rejlet. Az Úr felkérésére, szeretetből más világok lakóinak szellemei vállaltak missziós munkát az Úr mellett, csak azért, hogy az újjanan kiválasztott nép minél nagyobb mértékben betölthesse szerepét és elérhesse azt a szintet, amelyet az Úr meghatározott, vagyis, hogy a földi igazság összekapcsolódhassék magasabb, azaz a Menny igazságaival és ezáltal haladhasson tovább a fejlődés útján.
A kiválogatódást, vagyis az alkalmasság felmérését hatalmas, erre a feladatra kijelölt szellemek végzik a minősítési törvény révén. A szellemek ugyanis csoportosan buktak le, -ezért vannak a népcsoportok- így a haladásuk egy bizonyos szintig csoportos, azaz a csoporton belül történik, de nem egyformán haladnak a szellemek egy-egy csoportban. Mindig voltak és vannak, akik gyorsabban fejlődnek és akik lassabban. Akik felülemelkedtek a saját csoportjuk fölé, azokat a minősítési törvény külön elbírálásban részesíti és egyénileg kezdi el vezetni. Ez az egyéni meghívás kegyelme: „A neveden szólítalak, az enyém vagy”, ami annyit jelent: „Kövess engem!”, mert „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”.
Ebben az esetben már egyéni vezetésben részesül az ember, mert a lelke már kezd ébredezni a magasabb igazságok befogadására. Kezdi meghallani a belső hangot, még ha mindjárt nem is követi, de lassan tapasztalja azt, hogy a „Szentlélek elleni bűn nem bocsáttatik meg”, tehát lassan hajlik az ember az engedelmességre, mert rájön arra, hogy az engedetlenségnek negatív eredményei vannak, hogy ha az ember engedetlen a felső irányításnak, akkor elmaradnak azok az eredmények, amelyeket az engedelmesség révén elért volna és az így keletkezett lelki hézagokat az ellentét tölti be. Mivel az ember nem ura önmagának, a saját lelki világának, de még az időnek sem, ezért nem tudja helyrehozni az anyagi síkon elkövetett bűneit, hanem rá van szorulva annak a segítségére, Aki uralja az időt, teret, anyagot, de még a lelket is és a megtörténtet meg tudja szüntetni, azaz a megtörténtet meg nem történtté tudja tenni. Ez a kegyelem, azaz a bűnbocsánat, ami újból lehetőséget nyújt az elmulasztott dolgok újbóli megvalósítására.
Ezért hát nyissátok meg a szíveteket Isten előtt, és kövessétek az Ő akaratát, hogy mindenekelőtt a neveteken szólíthasson benneteket, egyénileg hívhasson meg az üdvösségre, hogy ne az ellentété, a visszaforgató erőké, hanem az Övé lehessetek:
„A neveden szólítalak, te az enyém vagy.”
Az utolsó időkre nézve egyfajta személyes megszólítás a III. kijelentés.
Az Úr kegyelme legyen veletek!
🔺ADA, 2024. X. 29.
