„Tegyétek amit mond!” (…)
„Töltsétek meg a kővödröket vízzel!”
Ima.- A kánai menyegző.- Jézus a játék és borfelelős.- A menyegző időtartama.- „Nincs borunk”.- „Tegyétek amit mond!”- „Mi közöm nekem ehhez asszony (…)” „Töltsétek meg a vödröket vízzel”.- Jézus csodáinak módja, lényege és célja.- „A test nem veheti Isten Országának örökségét”.- Jézus nem a testhez, hanem az Örök Életre előhívott szellemhez szól.- Ha Jézus egyszer szól, azt az ember hallani fogja egész életében.- A kővödrök szimbolikája.- A „bor-csoda” szellemi mondanivalója.- A „tegyétek amit mond” szellemi lényege.-
Mindenható, jóságos, mindeneket
teremtő Atyám!
Most is, mint mindig, mélységes hálaérzetemet szeretném Feléd sugározni ó Atyám, magáért a létért, az örök létezésért, az Örök Boldogságért, amelyre hivatalosak voltunk, de hátat fordítottunk ennek az általad történő célkitűzésnek, azonban megbocsátván a mélyre történő bukásunkat, nem hagytál bennünket benne az általunk létrehozott örök kárhozatba, hanem a te Szent Fiad kínszenvedése és kereszthalála révén mégiscsak meghívtál bennünket az Örök Életre és Boldogságra. Felfoghatatlanul nagy kegyelem ez Atyám, amiért soha sem tudunk kellő hálát érezni, pedig, ha ezt nem teszed velünk, örökre a pokoli állapotokban sínylődnénk. De ezt nem teszi lehetővé a te szereteted, hanem szabadító Megváltót küldtél értünk, Aki lényünk átformálódása révén elvezet bennünket az Örök hazába, a Te birodalmadba.
Örök és kimondhatatlanul mélységes hálával tartozunk és adózunk Neked Uram Jézusom, amiért lehoztad erre a bűnös földre az Isten szeretetét és az abból fakadó bűnbocsátó kegyelmét és ezáltal kivezetted az örök kárhozat világaiból mindazokat, akik odáig süllyedtek az ellenszegülésben. Örök dicsőség és hála azok nevében Uram, akik a földalatti szférák lakói, hogy a halál felett aratott győzelmedet hozzájuk, a föld gyomrába is levitted és megnyitottad azok előtt is, akik a legmélyebb állapotban sínylődnek a feltámadás lehetőségét. Nélküled, a te diadalod nélkül senki, de senki nem juthatott volna és ma sem juthatna el az üdvösségre, vagyis az első feltámadásra. És még így is nagyon sokan visszaélnek a kegyelmi lehetőségekkel. Bocsáss meg mindazoknak, akik nem használják ki a kegyelmi időt a fejlődésükre és adósai maradnak a kegyelmi törvényeknek, hogy megtérjenek, megiazuljanak és amikorra Te újból lejössz a földre, akkorra ők is az üdvözültek táborába kerülhessenek. Dicsőítelek Uram, amiért a kínszenvedésed összes eredményét itt hagytad az emberiség gyorsabb üdvözülése érdekében.
Örök és végtelen hála illet Téged Uram, amiért elküldted az Atyától a Szentlelket, azt az élő és lelket megelevenítő isteni erőt, amely hivatva van az emberiséget átformálni a Te képmásodra. És köszönet azokért a szent, és missziós munkát vállaló szellemekért, akik testüket feláldozták a kereszten az emberiségért, hogy minél kevesebb szenvedéssel és minél rövidebb idő alatt eljuthasson az üdvösségre.
„Azokban az időkben kiárasztok az én lelkemből minden testre és a fiaitok és leányaitok látomásokat látnak, a véneitek álmokat álmodnak (…)”
Jövel Uram Jézus!
*
Jézus édesanyjával Máriával és az apostolokkal menyegzőre volt hivatalos, ahol nem az evésen, iváson és a mulatozáson volt a fő hangsúly, hanem az együttléten, mert ugyanis a dalokat gyerekek énekelték és hangszeren is ők játszottak. Nem csak a gyerekek, de a felnőttek is társasjátékokat játszottak. Jézus vezette a versenyt és minden egyes játéknak elmondta a szellemi jelentőségét. Akik viszont nyertek ezekben a játékokban, Jézustól bizonyos ajándékokat kaptak, főként gyümölcs volt a jutalom. A nyertesek az ajándékkal együtt Jézus áldásaiban is részesültek, szimbolizálva azt, hogy a szellemi síkon történő harcért és a győzelemért jutalom jár odafentről.
A menyegző anyagi terhei is megoszlottak, nem terhelte olymértékban sem a szülőket, sem a jegyespárt. Mária és Jézus a borért vállaltak felelősséget. Az ő felelősségük volt az, hogy elfogyott a bor. Ezért szóltak elsősorban Máriának amikor elfogyott a bor. Nem is csoda, hogy elfogyott a bor, hisz a menyegző hét napig tartott. Mivel Jézus el volt foglalva a játékokkal, ezért Máriának szóltak a borral kapcsolatos problémákról. És Mária szóvá is tette Jézusnak a kialakult problémát, amit gyorsan meg kell oldani, hogy ne maradjon szégyenbe se a házigazda, se a jegyespár.
„Nincs borunk.”
„Mi közöm nekem ehhez asszony, az én időm még nem jött el.” – habár főként Jézus volt a borfeleleős.
Mária ugyanis tudott Jézus csodatevő szándékáról, azaz mindketten tisztában voltak azzal, hogy Mária miről beszél, hisz nyilvánvaló volt az, hogy azokban a késői órákban már sehol nem lehetett volna bort venni. Mindannak ellenére, hogy Jézus látszólag nemet mondott Mária kérésének, Mária mégiscsak megérezte a Jézus nyilvánosságra való fellépése idejének elérkezését és azt mondta a szolgáknak:
„Tegyétek meg amit mond.”
Itt, ebben az esetben az is kiderül az, hogy Jézus, Mária kérésére cselekedett, még akkor is, ha nem jött el a nyilvános csodatevés ideje. És Mária ezen cselekedetének lényege szellemi síkon egy fontos momentum az üdvtörténet szempontjából.
Talán furcsának tűnhet Jésus ridegnek és keménynek tűnő magatartása Máriával szemben. De tudni kell azt, hogy Jézus, amikor Istennek, az ő Atyjának akaratát cselekedte, akkor arra az időre teljesen megszűntette a vérségi köteléket, amit ily módon ki is fejezett. És Mária ezt tudta, de csak ő, mert ez kettejük titka volt, mint ahogyan sok minden más is. Ez azonban nem azt jelentette, hogy ilyenkor kevésbé szerette Máriát, sőt annál jobban, hisz az Istennek történő engedelmesség által méginkább eltelt szeretettel. De amikor viszont kettesben voltak, Jézus gyakran a szívére ölelte a Mamát. Sokat beszélgettek telepatikusan, azaz szavak nélkül. Ez esetben is hasonló történt. Gondolatátvitellel beszélték meg azon dolgokat, amelyek „titkosak” voltak. Ezért mondhatta Mária a szolgáknak, hogy tegyék meg azt, amit Jézus mond. Jézus viszont, mindannak ellenére, hogy még nem jött el az ő órája, azt kérte a szolgáktól, hogy töltsék meg a kővödröket vízzel. A kút a pincében volt, ahonnan a vizet kellett hozni. Megtelítve olyan nehéz volt, hogy ketten alig bírták a lépcsőn felvinni. De mire felértek, mindenki meglepetésére a víz már nagyrészt borrá változott. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy megtörténjen a vegyi csoda, ami valójában nem volt csoda abban az értelemben, hanem egy felgyorsított vegyi folyamat volt, azokkal a szükséges vegyi anyagokkal, amelyek a bor keletkezéséhez szükségesek. Jézus által teremtett bor a legminőségesebb volt, hisz a legtökéletesebb alkotás volt, amelyet csak Ő tudott megalkotni. A föld olyan tökéleteset nem tud adni magából, mert mindazt amit Jézus tett itt a földön, messiási erők által jött létre. Ilyen elven alapult a kenyérszaporítás, a halak megszaporítása stb. Tehát minden szempontból, még szellemi síkon is az van, hogy az ember csak silányat tud adni az Istenhez viszonyítva, az Isten adja a tökéleteset. Ez volt a bor és a kenyérszaporítás esetében is. A hegyi beszéd alkalmával szaporított kenyér sem volt egyszerű kenyér, hanem jóllakási fluidokból összeállított „anyag”, vagyis más volt a fluidikus összetétele, mint az egyszerű kenyérnek. Akik ebből a kenyérből ettek, inkább jóllaktak, mint ha közönséges kenyeret ettek volna, mert sokkal magasabb erőket tartalmazott, mint az a kenyér, amelyet a föld terméséből készítenek.
De ha azonban evéskor megáldjátok a kenyeret és mindazt, amit elfogyasztatok, akkor már tartalmaz némi magasabbrendű fluidokat, amelyek nem csak a testet, hanem a lelket is táplálják.
Az a teljes „jóllakás”, amikor nem csak a test telítődik, hanem a lélek is.
Ez történt Jézus minden táplálkozásra vonatkozó csodájánál, nem csak testi megelégedés és telítettség keletkezett, hanem lelki is. Azok az emberek, akik a táplálékkal együtt ezeket az erőket is bevitték a szervezetükbe, gyógyultak tőle lelkileg is és testileg is. Így volt ez a kánai menyegzőn a bor esetében is. Telítve volt krisztusi fluidokkal és az emberek, akik ittak belőle, lelkileg is feltöltődtek. Tehát nem csak a minőségétől volt finom, hanem azoktól az erőktől, amelyekből kifolyólag borrá változott a víz. Jézus szellem-fluidikus módon bele sugározta a szükséges anyagokat, amelyek nagyon rövid idő alatt vegyi átváltozáson mentek át és „bor” állaga lett a víznek, mert Jézus a legtökéletesebb vegyész (is), mint ahogyan a legtökéletesebb orvos, ill. gyógyító, halott feltámasztó, kenyér és halszaporító stb. Jézus ha valami természetfelettit cselekedett, annak mindig kettős, sőt hármas hatása volt. A gyógyításoknál hatást gyakorolt a lélekre, ugyanis feloldotta a sötét erőket, megszüntette hatásukat, majd helyreállította a szervezet energiaáramlását és egy pillanat alatt a beteg szervet erővé átalakítva, egészségesnek alakította vissza. A hármas hatás viszont abban állt, hogy hatást gyakorolt először is a szellemre, a lélekre és a testre. Jézusnak tehát minden cselekedete hármas jelleggel bírt, mert szellemi, erőbeli és anyagi szinten tevékenykedett egyszerre. A halottak feltámasztása esetében is feloldotta a halált előidéző negatív erőket, amitől meggyógyult a test, felszabadult a lélek és feltámadt a szellem. De elég volt, ha csak végigtekintett az Őt követő sokaságon, már akkor jótéteményben, vígasztalásban és reménységben részesültek, sőt telepatikusan is szólt követőihez, mert sokszor volt rá eset, hogy mindenki egyszerre hallotta a hangját, de mindenki mást hallott, mert nem a testhez, hanem az örök életre előhívott énhez, vagyis a szellemhez „intézte szavait”. A hegyi beszéd alkalmával Jézus szelleme szintén a szellemhez szólt. Gondoljatok bele, hogy a sok ezer embernek milyen hangosan kellett volna beszélni, hogy mindenki meghallja és meg is értse mindazt amit mond. De Jézus nem kiabált, hanem szelíden, de messiási határozottsággal beszélt úgy, hogy mindenki meghallotta, de nem fizikailag, hanem a lelki füleivel. Akiknek mégiscsak zártak voltak a lelki füleik, visszhang gyanánt visszaverődtek a szavai a környező sziklákról és vissza hallhatták Jézus lágyan csengő hangját, ami a legnemesebb lélekről tanúskodik. Egyébként Jézus több alkalommal tartott hasonló összejövetelt, mint amelyet „hegyi beszédnek” neveztek. Ilyen alkalmakkor mindig szaporított kenyeret és halat. De nem ez volt a domináló, hanem az a „beszédforma”, amit a lelkében hallott meg az Őt követő emberi lélek. Jézus ily módon ma is szól hozzátok, csak sokszor nincs aki meghallja szavait és nincs aki kövesse tetteit, pedig ha Jézus szól egyszer, azt hallani fogjátok egész életetekben. Tudása mindenkinek van, vagy legalábbis azt hiszik az emberek, hogy van tudásuk, de azt nem tudják, hogy a tudás még önmagában nem üdvözít, hanem csak akkor, ha gyakorlattá válik. Mindaz, amit Jézus tett és tesz ma is, hatalmas szellemről tanúskodik, amit más nem tud megtenni, csak Ő az ő Szentlelkének ereje révén.
Jézus, mint mondtam soha nem a „testhez” szólt, hanem a szellemhez, mert a „test és vér nem veheti Isten Országának örökségét”. Minden amit tett, az emberiség üdvösségének, azaz az átszellemesülése jegyében tett.
Így a kánai menyegző eseményei is ennek a szent célnak a nevében zajlottak. Rámutattak a szellemi célok lényegére. Jézus olyankor is tanított, amikor nem beszélt és nem sugallt semmit. Ilyen volt a fentebb említett bor-csoda is. Ha az elejéről kezdjük el taglalni a dolgokat, a kő, mint anyag, a bukott szellemek gondolatainak és az őket körülvevő „megkövesedett” fluidoknak az anyagiasodott formája. Ezesetben azonban szimbolizálja a testet, amelybe a vizet öntötték. A víz viszont az isteni áramoknak, a fejlődésnek ellenszegülő molekulák tömege, amely szimbolizálja az ellenszegülő szellemet. Tehát a kővödör a test, amelybe Jézus parancsára vizet töltenek, azaz megfogan a testbe az ellenszegülő szellem, aki Jézus „parancsára” Jézus akaratának és erejének a hatására értéket kap, azaz pozitív vegyi átalakuláson megy át. Tehát a „bor-csoda” tartalmazza azoknak a munkafolyamatoknak a szimbolikus képét, amelyet Jézus végzett a föld összeállítása és a testetöltésekre alkalmassá tétele érdekében, ugyanis Jézus volt az, aki „összeállította” és a testetöltésekre alkalmassá tette a földi világot. Ő vonta össze egy pontba a centrifugális erők révén naprendszerben keringő foró láva-fluidokat, Ő „hűtötte le” és alkotta meg a bukott szellemek kisugárzott gondolat- és érzésvilágából a zord növény- és állatvilágot, és tette alkalmassá a bolygót a testetöltésre. így minden kontinensen materializált egy-egy állat-emberpárt, akiken keresztül megkezdődött a föld valamennyire is lakható területeinek a benépesítése a reinkarnáció révén, a más bolygókról lebukott szellemek testetöltése révén.
Visszatérve a „bor-csodára” vizsgáljuk meg közösen Mária szerepét. Ezt is néhány mondatban szeretnénk kibontani:
Mit mond Mária? „Tegyétek amit (Jézus) mond. Tehát nem önmagára reflektál, hanem Jézusra. És minden olyan eszme, amely nem Jézusra, hanem az önmegváltásra, a „karma” által történő üdvözülésre reflektál, hamis az! Tehát szimbólikusan Máriának a több mint kétezer és az azt megelőző sok ezer éves munkáját mutatja be azzal, hogy „Tegyétek ami mond”, mert az Ő munkája mindvégig arról szólt, és szól, hogy Jézushoz vezesse az embereket, pontosabban a szellemeket és arra buzdítsa őket, hogy kövessék Jézus szent akaratát, amely akarat arra vonatkozik, hogy a szellemek levetkőzzék a föld igazságait és mindazokat a kötelékeket, amelyek a földhöz kötik a szellemeket és ezáltal eljuthassanak az első feltámadásra.
Máriával együtt mi is azt mondjuk nektek gyermekem: „Tegyétek amit mond!”
Az Úr kegyelme legyen veletek!
🔺
Ada, 2024. X. 06. „Kőszikla”
