„Aki bűnös vággyal asszonyra tekint, paráználkodott (házasságot tört) azzal az ő szívében”
Ima.- Minden ember céllal van a földre küldve.- A kegyelmi lehetőségek elmulasztása felelősségel jár.- Az elmulasztott lehetőségek már nem térnek vissza.- A szellem szellemvilágbeli állapota és ottani lehetőségei.- A szellemvilágbeli tartózkodási idejének meghatározása.- A kegyelmi idő lejáródása befolyással bír a szellemnek a szellemvilágbeli tartózkodás idejére.- Isten a szellemvilágban is ad megtérési lehetőséget, csak sokkal lassabb a fejlődés.- Isten célja az, hogy mindenki üdvözüljön.- Az emberi sorsok irányítása Isten kezében van.- Minél többet vétkezik egy ember, annál nagyobb koldús a szellemvilágban. A testi és lelki betegségek eredete és hatása a születésre.- „Aki bűnös vággyal asszonyra tekint (…)” Mózes tiltja az azonos neműekkel és az állatokkal való kapcsolatteremtést.- A konkoly együtt nől a búzával.- A betegség megszűnése az előidéző ok megszüntetésével érhető el.- A törvény csak egy bizonyos szintig előnyös, utána már káros.- A kegyelem szükségessége.- Az ember semmi önmagában.- Péter „bukása”.- Isten a kapcsolatok építője.- „Amit Isten egybekötött ember szét ne válassza!” Ezen kapcsolatok megszűnésének kárhozatos volta.- A házastársi viszony alapja és lényege.- A gyermekáldás mint felbonthatatlan házastársi kötelék.- A házasság a szétvált duálok földre vetített mása.- Az azonos neműek házassága törvénytelen és bűn!
*
Mindenható, jóságos Teremtő Atyám!
Mélységes hálával borulok le a te végtelen hatalmasságod előtt, hogy kifejezhessem feltételnélküli örök hálámat és szeretetemet magáért a létért, az Életért, a Te létezésedért és mindazért az állapotért, amelyben Te részesítesz bennünket szeretetből, tudván azt, hogy minden, ami velünk történik, kegyelemből, irántunk való szeretetből történik, valamint ami „rossz” történik velünk, az viszont a mi bukásunk következménye. Ó mily hatalmas Isten vagy Te, aki szereteteddel átfogod és élteted a teremtettséget, a Téged körülövező világokat amelyek az idők és állapotok végtelenében mind rólad, a te hatalmas szeretet-erődről regélnek, tanúbizonyságot téve Rólad, a te létezésedről. A bukott világok viszont a te kegyelmedről tanúskodnak, merthogy nem fordítottál hátat a Neked hátat fordító gyermekeidnek, hanem törvénybe foglaltad a káoszt és világokat alkottál bukott gyermekeidnek a saját fluidjaikból, mely világokon lehetőséget biztosítottál és biztosítasz a Hozzád, a boldogság világaiba történő visszatérésre. Mindezért örök dicsőség illet Téged Atyám! Örök hála és dicséret illet Téged, mert nem hagytál el bennünket, hanem velünk vagy fejlődési korszakokon, turnusokon és örökkévalóságokon keresztül, míg minden egyes gyermeked vissza nem tér hozzád és azon túl, míg minden gyermeked el nem éri az abszolút tökéletességet. Velünk vagy az új világok keletkezése és fejlődése, a világűr folytonos tágulása, a bukott világok szellemesülése, szellemesítése alkalmával. Mi bukottak, korlátoltak és kicsinyek, csak Benned és Általad lehetünk naggyá.
Ezért hát fordítsd felénk arcodat, és ne vond meg tőlünk kegyelmeidet, hogy a Te arculatod ábrázolódhassék ki bennünk, a te Szent Fiad által, Akit elküldtél, hogy a világ üdvözülhessen Általa. Küldd el Őt a mi számunkra, mielőtt még be nem zárulnak a Mennyek kapui! Nyisd meg a szívünket Előtte, hogy a saját szintünkön ugyan, de követői lehessünk eszmeiségének és tetteinek, ugyanis olyanokat és annyit cselekedett, amelyet halandó embernek sem lehetetlen követni, ha az ember Őbenne él nap mint nap.
Küldd el Atyám számunkra azon kiválasztott szellemgyermekeidet, az Isten Országának fiait, akiket az Úr úgy határoz meg mint az „Ige magvát” (Mt 13. 38. Magyar Bibliatársulat), hogy mielőtt még bezárulnak a Mennyek kapui, átformálják a világot a krisztusi képmásra!
Köszönjük Neked Atyám Máriát, mint az alázatosság és tisztaság példaképét, az ő munkáját, mint a III. kijelentés fő vezéralakját, aki nem szűnik meg munkálkodni ma sem ott, ahol segítségül hívják az Úr nevét, ill. szellemét, szellemeit és eszmeiségét követni akarják.
Köszönjük neked a III. kijelentést, amely eszme révén összegyűjteni igyekszel a tarlón kinnmaradt és elhullott kalászokat. Add ó Atyám, hogy minden ember eljuthasson az üdvösségre, akit Te oda meghívtál, mielőtt még be nem zárulnak a kegyelmi lehetőségek.
Amen
*
Minden egyes szellem, ill. ember céllal van a földre küldve, tartozzon bármelyik rétegéhez is a fejlődésnek. Vagy dolgozni a saját fejlődésén, esetleg másokén is, de semmiképpen sem azért, hogy eltékozolja a drága véren megvásárolt kegyelmi lehetőségeket, ugyanis a lehetőségek elmulasztása törvénybe ütköző és felelni kell érte mindenkinek kivétel nélkül. Tehát felelősségteljes az élet, ezért hát nem mindegy az, hogy hogyan és mire használja ki az ember. Az elmulasztott lehetőségek hiányállapotokat idéznek elő a lélek mélyén, amelyeket a sátán igyekszik teljes egészében kihasználni, ugyanis az ő sugallatára döntött az ember, amikor ellene mondott a kegyelmi lehetőségeknek. A hiányállapotok pótolhatóak ugyan, de már jóval kevesebb kegyelmi lehetőségekkel és több szenvedéssel. Isten azonban mégsem hagyja el gyermekeit, bármennyire is hátat fordítanak neki, hanem törvényalkotta lehetőségekkel utánuk nyúl, hogy megmentse őket, de a fizikai síkon történő megjelenése révén a szellem, ha elmulasztja a kapott lehetőségeket, azok már nem térnek vissza. Ezért szükséges az, hogy az ember minél nagyobb mértékben megvalósítsa Isten akaratát, amely a bukott szellemek visszatérését célozza meg. Isten minden létező lehetőséget megragad arra nézve, hogy gyermekei minél kevesebb szenvedéssel minél többet fejlődhessenek és haladhassanak az Örök Haza felé. Kizárólag az emberen áll az, hogy mennyire használja ki ezeket a lehetőségeket, vagy éppenséggel még mélyebbre süllyed, mint amilyen szintről megszületett. Nagyon sok szellem úgy tér vissza a szellemvilágba, hogy eltékozolta a lehetőségeket, a lelki vagyonát szétszórta és lelkileg kiürülve, szegényen, szinte mint egy koldus csak bolyong és bánkódik az eltékozolt élete felett. Az ilyen szellemek sok esetben, hogy ne bűnözzenek tovább, előbb vissza- hívatnak a szellemvilágba, mert már nincs rajtuk segítség. Ilyenkor már hiába minden könnyhullatás, a tisztulásra és fejlődésre adatott alkalmak elmúltak, mert a természettörvény becsukta az élete könyvét az ilyen szellemnek és visszahívta a szellemvilágba. Az isteni kegyelem azonban a szellemvilágban is ad megvilágosodásokat, és megtérési lehetőségeket, amelyeket ha elfogad a szellem, megvilágosodásokban lehet része. Ilyenkor a szellem mégiscsak sok mindent másként fog látni mint azt a földön látta, azzal a különbséggel, hogy a szellemvilágban hiányzik a test, mint a saját szellemének produktuma, amin keresztül meg tudja valósítani azokat az elvárásokat, amelyeket a törvény nyújthat neki a fejlődése szempontjából. Ezért Isten kegyelemből újabb lehetőségeket kínál fel a szellemnek egy újabb testetöltésre, hogy az előző élet tapasztalataival, nagyobb elhatározással és lendülettel többet valósítson meg a fejlődés útján. Minél nagyobbat vétkezett valaki az Élet törvénye ellen, annál hosszabb időt marad a szellemvilágban, hogy tüzetesen átvizsgálhassa bukásainak mozgató rugóit és minél tudatosabban vághasson neki az újabb testetöltésnek. Azt tehát, hogy ki meddig marad a szellemvilágban, az egyéni állapota és a neki való testetöltésnek a lehetősége határozza meg. Amennyiben viszont nincsenek nagy kilengések, egy szellem annyi időt van a szellemvilágban, ameddig a földön volt. De vannak kirívó esetek is, szintén a szellem állapotának megfelelően, habár nagy számadás közeledtével ez változik és rövidebb idő alatt is kapnak testet, mint amennyi időt a szellemvilágban tartózkodtak, hogy elérhessék azt a kellő szintet, amely az üdvözüléshez szükséges, mielőtt még végleg be nem zárulnak a Mennyek kapui. Istennek nem az a célja, hogy a szellemgyermekei elkárhozzanak, hanem az, hogy senki se vesszen el, hanem mindenki megtérjen és eljuthasson az üdvösségre. Ezen munkálkodik, ezen célból adja a testetöltések sorozatát, mint újabb lehetőségeket, ami bizony, hogy hatalmas munkát igényel, mert úgy összehozni az életeket, a külső körülményeket, szülőket, családot stb, hogy azok minden szellemből, ill. emberből a megfelelő maximumot hozzák ki, mert minden mindennel teljes mértékben összefügg és mindenki mindenkivel kapcsolatban áll, hogy mindezek az összefüggések mindenki számára a legtöbbet eredményezzék. Ez az amit csak Isten tud megtenni mindenki életében, mert nem mindegy az, hogy ki hova és mikor születik és az sem, hogy hogyan állja meg a helyét az életben, ugyanis a múlt formálja a jelent, a jelen formálja a jövőt. Minél hűségesebben állja meg egy emberi lélek a helyét az életben, annál gyorsabban tisztul és ha már megtisztult, fejlődhet tovább. De nemcsak a jövőjét építi, vagy rombolja az ember az életével, megélésével, hanem a szellemvilágbeli állapotát is. Minél nagyobbat vétkezik valaki, annál tovább van a szellemvilágban és annál többet szenved. Van rá eset, hogy több száz évig sem képes egy-egy szellem testetölteni, mert annyira elpazarolta az életerőit, hogy képtelen bárkinél is megfoganni. Ilyenkor szenved és tisztul a szellemvilágban, hogy erőre kaphasson egy következő foganáshoz. De nem csak ehhez kell erő, hanem a test kialakításához is. Aki valamilyen fogyatékkal születik, az azt jelenti, hogy nem volt kellő ereje az egészséges test kialakításához, mert az erők hiánya miatt a lelke is beteg. Az erőit még az előző életében szétszórta, a bűnös gondolatok, vágyak és cselekedetek révén. Tehát már a bűnös gondolatok, de a vágyak még inkább megrabolják a lélek erőit. Ezért mondja az Úr, hogy: „Aki bűnös vággyal asszonyra tekint, azzal már paráználkodot az ő szívében.” De már Mózes is arról írt a természettörvény közlésekor, hogy ne kívánja az ember más feleségét, se vagyonát, valamint azt is törvénybe foglalta, hogy ne háljon az ember azonos neművel de még állattal sem! Amikor Éva eldöntötte, hogy vesz a tudás fájának a gyümölcséből, és ad belőle Ádámnak, már a döntést követő pillanatban süllyedtek lelkileg, mert engedtek annak a vágynak, amely Isten részéről tiltva volt. Amikor viszont a vágyat tett követte, még nagyobb volt a bukásuk. Tehát, amikor az ember teret enged a vágyainak és gondolatban elköveti a bűnt, már vétkezett vele, vagyis erőket veszített, amely hiányosság egy bizonyos idő után megmutatkozik az ember egészségi állapotán, sőt ha komoly a dolog még a következő életébe is átviszi az erő hiányokat a szellem. Az ember ugyanis egy-egy életben nem csak hogy tisztul, de tudatlanul követ el bűnöket, amivel konkolyt hint szét a lényegtörvényébe, amelyet a következő életében fog learatni. Azért követ el az ember ilyen jellegű bűnöket, mert még nincs tisztában a bűn fogalmával, tehát hozzáköti a bűnt az erényhez. És ha ki akarjátok tépni valaki lelkéből a konkolyt, kimegy vele a nemes gabona is. Ezért kell mindkettőt meghagyni az aratásig, azaz, addig amíg be nem érik a dolog a természettörvényben és következményeket nem szül. Ezek a tudattalanul elkövetett bűnök azok, amelyek egy idő után bocsánatot nyernek. A tudatosan elkövetett bűnök tanulságként egy bizonyos idő elteltével tapasztalatszerzés céljából szenvedéseket kreálnak.
Más azonban a másokért vállalt szenvedés és betegség. Ott a szellem mások negatív erőit veszi magára, hogy azok gyógyuljanak, ő meg beteg legyen. Ez a tökéletes szeretet. A gyógyulást a beteg lelkek esetében az ok megszüntetésével és az erő pótlásával lehet elérni. A betegség előidézését a törvény teszi az emberi lélekben, ha a cselekedete a törvény alá esik, mert az ember magában hordja a törvényt. A törvény, a szenvedtetve nevelő törvény hatása csak egy bizonyos fejlődési szintig van pozitív hatással az emberre nézve, utána, amikor meghaladja ezt a szintet, akkor a kegyelmi törvény, a bűnbocsánat törvénye lép életbe. A törvény szigora ilyen esetben már negatív hatást gyakorol az ember előrehaladására. Azt viszont, hogy melyik törvény lép életbe egy-egy alkalommal, a vágy, a gondolat és a cselekedet minősége határozza meg. Sajnos nagyon sokan nem tudnak kiemelkedni a törvényből, annak hatása alól és így nem jutnak el a bűnbocsánatra sem, hanem egyszer csak azt veszik észre, hogy a törvény szigora lerántotta őket a mélybe. Ez akkor is létrejöhet, ha a törvény erejében hisznek mint üdvözülési eszközben, és nem tudnak eljutni a bűnbánatra, így visszaesnek a kárhozatba, mert az ember annyira elvetemült lény, hogy bűnbánat és feloldozás nélkül nem tud továbblépni. Szüksége van az isteni beavatkozásra és segítségre ahhoz, hogy egy apró lépést is meg tudjon tenni. Elég, ha az isteni gondviselés egy pillanatra leveszi a kezét a védencéről, máris bukik az ember. Nézzétek meg Pétert, ő valóban szerette az Urat és kész lett volna Vele akár a halálba is menni. De mégis mi történt? Az ő akarása emberi volt, mert Isten nem akkorra tette Péternek a mártíromságát, hanem kilencvenkilenc éves korára, amikor még nem szeretett volna meghalni, hanem dolgozni szeretett volna az Isten Országa terjesztésén, de már nem tehette, mert az isteni rendelés másként rendelkezett. Vérrel kellett neki megpecsételni azt amit addig tett. Péter nem volt bűnös, hisz: „Ti már megtisztultatok ama beszéd által (…)”, de az Úr segítségére éppúgy rá volt szorulva, mint bárki más. Nélküle ő sem tudott tenni semmit és amikor az Úr védelme nélkül azon a bizonyos éjszakán rávetődött a halál árnyéka, megtagadta Azt a Valakit, akiért néhány órával védelem alatt még az életét is képes lett volna feláldozni. Hát akkor mennyivel inkább ilyen az egyszerű földi ember, aki fejletlenségénél fogva nem tud az Úr közelében élni? Méginkább rá van szorulva a felső vezetésre és védelemre a földi ember, amely alól nagyon sok esetben hitetlenségből, gyávaságból kibújik és megy a saját elképzelése után. De Isten nélkül csak rombolni tud az ember. Rombolja azt, amit már Isten valamennyire is felépített, még akkor is, ha tudja, hogy mit cselekszik, de ha meg viszont még együtt nől a lelkében a konkoly a búzával, végképp az ellenkező irányban halad és rombolja önmagában és másokban az üdvösségre vezető utat. Isten azonban épít, folyton csak épít, mit sem törődve az emberi gyarlósággal. Építi és erősíti úgy az emberi, mint a Hozzá fűződő fluidszálakat, kapcsolatokat, ugyanis az ember az Istenhez, két ember egymással, a duálpárok, a házastársak stb. egyfajta fluidszállal vannak összekötve és amikor az ember bűnt követ el akár önmaga, akár a másik ember, vagy Isten ellen, ezt a fluidkapcsolatot, fluidköteléket rombolja le, szakítja szét. Ezért mondja az Úr: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza(!)”, mert ha elszakad az ember Istentől, akkor a posványba hull a lénye, de ha elszakadnak az emberek közötti szeretetkapcsolatok, ugyanez a helyzet, mert a szeretet tartja fenn a világot. De nem csak maguk a cselekedetek által teheti meg ezt az ember, hanem már gondolat és érzés szinten is. Itt utalok a haragra, gyűlöletre, vagy mindennek az ellenkezőjére, a szeretetre, amellyel viszont épít az ember, építheti vissza mindazt amit elrontott. Az Úr a fentebb említett kijelentését azonban kizárólag a házastársi kapcsolatokra értette. Ezekre a kapcsolatokra is érvényes tehát az, hogy sérül, vagy elszakad az őket egybekötő fluidszál, amely az “igen” kimondása előtt már ki kellett hogy épüljön, egyébként a kimondott szó nem érvényes Isten előtt, amennyiben az ember „Aki bűnös vággyal a asszonyra tekint, (…)” vétkezik (házasok esetében házasságot tör), mert a szívükben addig kiépült szeretetviszony, mely fluidikus köteléket képezett, megsérül, vagy elszakad. Lelki-szellemi szinten megért hűségre van szükség ahhoz, hogy a két embert összekötő fluidikus házastársi kötelék ne sérüljön, vagy rosszabbik esetben ne szakadjon el. Ennek a köteléknek ugyanis szeretet-fluidokból kell képződnie két ember között, ahhoz, hogy Isten előtt érvényes legyen. Minden más indíttatásból kiépült házastársi kötelék érvénytelen Isten előtt! Példának okáért említem, hogy az érdekházasságot nem áldja meg Isten, mert nem szeretetből köttetett, tehát felbontható. Sok esetben a fluidikus szeretetkötelék elszakadásához vezetnek a nem megértések, a veszekedések is, mert megromlottak a szeretet viszonyok, amelyekkel az együvé tartozást kiépítették egymás között. Tehát a házasság mindenekelőtt a szívben köttetik, akkor érvényes és jogos Isten előtt, amit ember az ő bűneivel szét ne válasszon, mert minden egyes szeretetből kiépített kötelék meggyengítése, vagy elszakítása mindkét fél számára a pokolba vezető utat jelenti. Ezt jól jegyezze meg mindenki!
(De ha meg vissza akarunk menni a duálok szétváláshoz, akkor szellemi szemszögből szemlélve a dolgot, az Úr kijelentése így hangzik: „Amit Isten egybekötött, azt szellem szét ne válassza!” A duálok ugyanis egy fluidszallagall vannak összekötve és a megromlott kapcsolatok miatt ez a szalag gyakorlatila ez égett el, ami majd csak a duálegyesülés építésével fog visszaépülni. A gondolat és érzésbeli házastársi hűség és szeretet a duáltörvényben történő tisztulást jelent még akkor is, ha nemduál házasságról van szó. A duálházasságoknál meg még inkább. A duálok ha már egymásra találtak és meg is maradtak egymás mellett, magasabb minősítési törvény alá esnek.)
A mai világban már sajnos nagyon keveset adnak az ilyen fentebb említett törvényszerűségekre és ha fizikailag nem is, de lelkileg hűtlenné válnak az emberek egymáshoz éppen azáltal, hogy sóvárogva tekintenek a másik nem után, lelkileg kilépve ezáltal a házasság szeretet-kötelékéből. A mai világban már nincs jelentősége a hűségnek, ezért sok esetben arra törekszenek, hogy a bűnös vágyaik meg is valósuljanak. A nyitott házasságokról meg nem is akarok beszélni, hisz annyira elvetemültek az érzékiségben, hogy minden lelkiismeretfurdalás nélkül nyitják meg a lelküket a hűtlenség előtt. Ezért utuk vezet a kárhozatba.
Ezért hát, „Aki bűnös vággyal asszonyra tekint, paráználkodott (házasságot tör) azzal az ő szívében.” És „Amit Isten egybekötött, azt ember (bűnös vágyaival és cselekedeteivel) szét ne válassza”. De ha mégis megtörtént, tartson mindenki, mindkét fél bűnbánatot, mert a szétszakadt fluid szálak Isten kegyelmének jóvoltából összeköthetők ugyan, de a csomó megmarad, amit a szeretet- viszony újjáépítésével ki lehet küszöbölni.
Két embert, a férfit és nőt a szeretetből fakadó gyermekáldás is egybeköti Isten előtt, amely viszont elválaszthatatlan köteléket képez egymás között, és csak a duáltalálkozás oldhatja fel, mert az a legmagasabb kapcsolat két ember, egy férfi és egy nő között. A házasság ugyanis a szétvált duálfelek földre vetített mása, amelynek a duáltörvényben történő megtisztulás a célja. Ezért az azonos neműek házassága törvénytelen és bűn, hiába törvényesíti azt bárki is, Isten akkor sem fogja soha elismerni törvényesnek!
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Amen
🔺
Ada, 2024. X. 20 „Kőszikla”
