„Ha a jobb szemed visz bűnbe, vájd ki és dobd el magadtól, mert jobb neked ha egy vész el a tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára” (Mt 5. 29.)
Ima.- Az Evangéliumi Spiritizmus célja.- A gőg kialakulása, az ősbukás oka.- A gőg alfajai és megnyilvánulási formái.- A gőg és alkotó elemeinek hatása a lélekre.- A második főbűn kialakulása.- A gőgből kialakult érzékiség és a hűtlenség, mint a sok szenvedés okozója.- A duálszellemek egymás közti állapota és Istenhez való viszonya.- A duálok neveltetése.- A szellemi nagykorúság.- A duális-embriószelllemek, megkísértése.- A kísértések eredete.- A bukás folyamata.- A duálok szétválása.- Háborúság Istennel.- A duálfelek sikertelen újraegyesülési kísérletei.- A bukott szellemek a szétválás és az Istentől való elszakadás okozta sebekkel születnek meg a földön.- A lelki sebek és a testi betegségek összefüggései.- Az ember a bűnös vágyaival, ha teret enged nekik a lelki világában, már következményeket kreál, cselekedeteivel viszont ítéletet von magára.- A bűnbánat mélységei.- „Ha a jobb szemed visz bűnbe (…)”.- „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét”.- Az alázatosság szükségessége.-
*
Mindenható, jóságos, mindeneket és mindnyájunkat teremtő Atyám!
Mélységes hálával borulok le Előtted, hogy a „szívem” legnemesebb érzéseivel illesselek Téged, ó hatalmas, mindeneket átfogó, mindenütt jelenlévő, és minden teremtményedben benne élő Isten! Ha Te nem hívtál volna önmagadból életre és nem hívtál volna meg bennünket az Örök Életre és boldogságra, most nem lennénk sehol és nem élvezhetnénk szeretetedet és boldogítani akarásodat, amely a szeretetednek az alapja. Azért teremtettél bennünket, hogy boldogok legyünk, hogy legyen kit szeretned. Tehát boldogságra lettünk teremtve, de mi a boldogtalanságot választottuk és sokszor Téged okolunk boldogtalanságunkért. Bocsásd meg ezt nekünk és ellenszegülésünk ellenére mégiscsak vezess el bennünket az első feltámadásra, és majdan az örök boldogságra, hisz mi eltévedtünk és nem találjuk tévelygéseinkből a kivezető utat. Vedd kezedbe sorsunkat, még akkor is, ha engedetlenek vagyunk és ne fordíts hátat nekünk még akkor sem, ha mi hátat fordítunk Neked. Küldd el számunkra személyreszólóan is a te Szent Fiadat, Aki a leggyalázatosabb módon meghalt a mi bűneinkért a kereszten, hogy kiemelkedhessünk a mindeneket felőrlő törvény alól és hogy a bűneink bocsánatot nyerhessenek, hisz Neki hatalom adatott a bűnöket megbocsátani.
Drága Jézusom, vezess el bennünket a feltámadásra a lényünk átváltozása, újjáalakulása által, hogy amit Veled az Atya megtehetett néhány perc alatt, hogy feltámasztott a halottak közül, úgy ezt életek hosszú tisztulási folyamatai révén velünk is megtehesse, mielőtt még a törvény által be nem zárulnak a Mennyek kapui. Add ó Uram, hogy engedelmeskedni tudjunk ezeknek a lelket tisztító folyamatoknak és ne álljunk ellene a Te akaratodnak! Küldj Szent Szellemeket a megsegítésünkre!
Ó Mária alázatosságnak és tisztaságnak örök példaképe és munkása, adj belénk a te fluidjaidból, hogy az Úrral és az ő akaratával szemben mindenkor alázatosak és engedelmesek tudjunk lenni. Közvetítsd a mi imáinkat a kegyelem trónusa felé!
Munkáld ki bennünk a tisztaságot és küldj a számunkra védangyalokat, akik védelmezik a lelkünket és segítenek abban, hogy a kísértésekben a jót kövessük.
Segíts Uram Rájuk hallgatni! És adj erőt Rólad, a te Igazságaidról írni! Amen
*
Ha mélyen betekintetek a III. kijelentés igazságaiba, rá kell döbbenetek annak igazi és eredeti céljára, amely nem más, mint az, hogy különböző módon ugyan de az emberi lélek titkait, a fejlődés gátló tényezőit, az isteni Igazságokat, azok felbontását, a kegyelem munkáját és a cselekedetekből fakadó állapotokat van hivatva az üdvösségre meghívott olvasó elé tárni. Elemeire bontja fel és apró részleteiben mutatja be a szellemvilágot, nem csak leírásaiban, hanem szenvedő szellemek elmondása alapján is, hogy az ember maga is ráeszméljen fogyatékosságaira, bűnös és kevésbé bűnös hajlamaira, mint az Isten Országába vezető úton való akadályokra, amelyeket az embernek le kell győznie ahhoz, hogy tovább tudjon haladni a fejlődés útján, mielőtt még a nagy kataklizma megkezdődik.
Az első és fő akadály a gőg, amely révén nem hagyja magát az ember Isten által vezetni. A gőgös ember mindent maga akar meghatározni úgy a maga, mint mások életében, mert tévedhetetlennek hiszi magát. Ez volt gyakorlatilag az ősbukás oka is, hisz a teremtett szellem nem látta, mert nem láthatta át a teremtő Isten ténykedéseit, ezért amit nem látott át és nem értett meg, abból sok mindent a saját megítélése szerint helytelennek tartott. Tehát jogot formált arra egy teremtmény, hogy a Teremtő dolgait felülbírálja. Istennek ez a bukás nem ártott semmit ugyan, de a teremtménynek annál többet, mert megingott a bizalma Isten abszolút hatalmában és bölcsességében. Ezért kezdett elhatárolódni Istentől és lassan, fokozatosan de biztosan önmagában, önmaga teremtő erejében, bölcsességében azaz képességében kezdett el hinni és bízni és ami ebben a legszörnyűbb, elkezdte magát „istennek” kiképezni. Különálló, Istentől független világot akart létrehozni önmaga körül, de eredménytelenül, mert ahogyan záródott be Isten előtt, Aki az abszolút erőforrást képezte a számára, a saját istennélküli alkotásai révén fogyott az ereje, és az erőhiány hatására távolodott Istentől, ami végül is az őt környező magaalkotta világra is hatással volt. Mind kevesebb volt benne az élet és lassan már csak keretet képezett, az életnek keretét, lényeg nélkül.
Hova vezeti a szellemet az „önállóság”, az Isten nélküli élet? Gőghöz, a gőg önzéshez, az önzés felsőbbrendűség érzéséhez, a felsőbbrendűség elszigeteltséghez, az elszigeteltség az isteni egységből való kiszakadáshoz, a kiszakadás erőhiányhoz, az erő hiánya zuhanáshoz és a további bűnök kialakulásához vezeti a szellemet. És ha nyitott szemmel és némi tapasztalattal rendelkeztek a lelki élet terén, akkor ezeket a vonásokat, tulajdonságokat mind megtaláljátok elsősorban önmagatokban, de mivel mindig azt látjátok meg a másikban, ami bennetek is bennetek van, ezért másokban is felfedezitek ugyanezeket a lelki vonásokat, hisz ha nem lenne bennetek mindez, nem lennétek ezen a szintű bolygón.Mindez a felsorolás a gőg alapú bűnöket mutatja be, amelyekből további bűnök kialakulása vált lehetővé, mivel minden egyes további bűnös hajlam kialakulása további süllyedést eredményezett. A további kialakult bűnöknek tehát az alapja és éltető eleme a gőg, az önzés és énközpontúság.
A másik fő bűn, ami a gőgből fejlődött ki, az a paráznaság, illetve a paráznaságnak egy mélyebb formája, a hűtlenség.
A duálok tökéletes harmóniában éltek egymással, hisz egy szellem voltak ők, két pólussal. Mindenben teljes harmóniában voltak, teljesen megegyezett az érzés- és gondolatviláguk, az Istenről és a teremtettségről alkotott képük teljesen azonos volt. A szeretetük is tökéletes szeretet volt egymás felé. A másik felüktől csak Istent szerették jobban és teljes tökéletességgel. Az adó fél sugározta az ő szeretetét az elfogadó félre, az elfogadó fél ezt az érzéstömeget befogadta és átdolgozva lágyabbá tette és visszasugározta az adó fél számára. Ezt az érzéshullámot, amely mind a kettőjük érzésvilágát tartalmazta, sugározták Isten és a Messiások felé, míg Isten ezt elfogadta és átdolgozva vissza- sugározta gyermekeire. Így éltek Istenben boldogan a duálpárok és fejlődve közeledtek Isten felé, míłg meg nem jelent számukra az első kísértés, a bukott messiások személyében. A próba a szellemi nagykorúság vizsgája is volt egyben. Akik felismerték a kísértést az addigi neveltetés alapján, azok ellen tudtak állni a bukott messiások csábításainak és tovább haladhattak a fejlődés útján, az abszolút tökéletesedés felé, de akik nem, azok viszont hallgattak a kísértőkre, akik kicsalogatták a kísértetteiket a saját világaikból és beoltották őket a saját bukott természetükkel. Az újonnan teremtett embriószellemeket kihelyezték a másodrendű napokra és ott messiások, vagy a már próbát kiállt felnőtt testvéreik nevelték és oktatták, míg el nem jutottak a szellemi nagykorúságig. Amikor idáig eljutottak, akkor jöttek a kísértések. A bukott messiások ugyan nem közelíthették meg a tiszta világokat, hogy ártsanak a tiszta gyermekded szellemeknek, hanem különböző cselekkel igyekeztek felkelteni a kíváncsiságukat és kicsalogatni őket a világaikon kívülre. A kíváncsiság eleve nyitottá tette az embriószellemeket a kísértőik előtt és akiket sikerült “produkciókkal” elérni, azokat megérintették és nyitottságuknál fogva be tudták oltani a saját hajlamaikat tartalmazó fluidjaikkal, bukott természetükkel.
Míg a messiások számára a kísértések önmagukban fejlődtek ki, addig a paradicsomi világokon a kísértések kívülről jöttek. Azoknál a duálszellemeknél, akik tágra nyitották “lelküket” a messiásszellemek előtt, az érintésük hatására az őket összekötő fluid-szalag azonnal elégett és a duálfelek azonnal szétváltak. De voltak olyanok is, akik kevésbé nyíltak meg, ott először is a gőg volt az ami átfolyt a paradicsomi szellemekbe, minek következtében lassan, de biztosan romlani kezdett a kettejük kapcsolata, mert kezdett megromlani közöttük az egység. Lassan kezdtek másként érezni, gondolkodni és két különálló szellemmé kezdtek válni. Elejében mindez csak árnyalati különbségeket jelentett, de folyamatosan a nézetkülönbségek mind nagyobbra nőtték ki magukat, minek következtében bizonyos feszültség kezdett kialakulni a duálpárok között. Voltak azonban akik le sem buktak, vagy akik hallgatva őrangyaluk figyelmeztetésére, útközben ráeszméltek bukásuk voltára, megálltak a bukással és vezekléseket vállalva, hogy megtisztuljanak az addigi kitermelt negatív erőktől, elindultak vissza az elhagyott világok felé.
Mindenesetre ezek nem ti vagytok gyermekem! Ti azok közé tartoztok, akik ellenállva minden felső segítségnek folytattátok az utat lefelé, a mind sűrűbb és sűrűbb világok felé, mely világok már a szétvált duálfeleket hordják a hátukon. Azokban a duálokban ugyanis, akik ellenszegültek a felsőbb segítségnek, tovább fejlődött a gőg minden vállfajával,tehát az önzés, az énközpontúság, a háborúság egymás és Isten iránt is. Az egymás között lévő harmóniának és szeretetnek már a nyoma sem volt, sem bennük, sem közöttük, mivel a kifejlődött hajlamokat önmagukban hordták. Egymást már nem szeretni akarták, hanem uralni és legyőzni. Ezt tervezték Istennel szemben is. Vele szemben is háborúságot indítottak és Őt is le szerették volna győzni, de minden próbálkozás hiábavaló volt, mert Istent legyőzni, főként bukott erőkkel teljességgel lehetetlenség. (Itt a bukott messiási tulajdonság megjelenése bennük.) Azzal a tudattal, hogy ha dupla annyian lesznek, eredményes lesz a próbálkozásuk. Ezért az amúgy is szétválni készülő duálok kettéváltak. Számbelileg dupla annyian lettek ugyan, de az erejük felére csökkent, mert a kettévállással egy nagyot süllyedtek, amire viszont nem számítottak. Az a kevés egységmorzsa is ami még volt bennük, az is megszűnt létezni. Az egységből kettősség lett, két félszellem, akik már nem bírtak azzal az erővel, amely az egységben volt. Ekkor még nagyobb lett a káosz és a pánik a szétvált duálfelek között. Próbálkoztak ugyan újra egyesülni, de sikertelen volt minden próbálkozásuk, mert nem volt meg hozzá sem a kellő erejük, sem pedig a kellő tisztaságuk. A kettéválás helyén mindkettőjüknél ugyanazon a helyen egy-egy tátongó fájdalmas seb keletkezett, amely szintén akadályozta az újraegyesülést. Mivel rájöttek a kettéválás negatív hatásaira és arra, hogy képtelenek a saját lelki másukkal újra egységet alkotni, másik duálpár felével próbálkoztak, ami sikeresebben ment ugyan, mert máshol volt a keletkezett seb, de egyesülni akkor sem tudtak. Így a földön mint szétvált duálok jelentek meg tele sebekkel, mert nem csak a szétválás ejtett sebet a szellemen, hanem az Istentől való elszakadásból fakadó erő hiánya is. Így minden szellem gyakorlatilag beteg szellem, tele sebekkel. Ezek a sebek, amikor testet ölt a szellem, betegségek formájában jelennek meg, amelyeket elsősorban lelkileg, a bűnöktől való szabadulás révén lehet gyógyítani. A szétvált duálok sebeinek a gyógyítására viszont a házasság alkalmas, ugyanis a nem duál házasság a szellemvilágban keletkezett, amikor két nem duál szellem próbált egyesülni. Ekkor bizonyos nem egyforma erők szabadultak fel és sül ki, aminek a földi megfelelője a paráznaság, míg maga a házasság a külön lévő duálfelek kapcsolatának a földre vetített mása. A hűtlenség a több nem duállal történő egyesülésre való próbálkozásnak a földre vetített másolata, ugyais minden egyes próbálkozás sikertelensége mind lejjebb és lejjebb rántotta a szellemeket, mert minden egyes érintkezés erőveszteséggel járt. így minél többször próbálkozott egy szellem, annál mélyebbre süllyedt szellemi értelemben.
Tehát minden bűnös hajlamnak, úgy a gőgnek, mint az érzékiségnek és azok megnyilvánulási formáinak a gyökereit nem a külső körülményekben, hanem a lélek mélyén, az ősbukásban kell keresni. Ez nem azt jelenti, hogy még nem tett hozzá bukásaival a szellem az addig kialakított negatív erőkhöz, vagy, hogy nem tisztult már meg valamennyire, de az alapja a bűnnek az Istentől és a duáltól való elszakadásban van. Tehát az ember önmagában hordja a bukásainak eredményeit, ugyanis az Örök Létezőtől történő elszakadás megváltoztatta a szellem felfogását, lelki-szellemi „összetételét” és ezáltal a törekvéseit is, mert az erény bűnné, a bűn „erénnyé” változott át benne. Ezért, ahhoz, hogy változni legyen képes, mindenekelőtt meg kell tapasztalnia a negatív állapotának és felfogásának az eredményeit, majd amikor már valamennyire is alkalmas a megtérésre, Isten felfüggeszti a következményeket, hogy a lélek megerősödjön és fel tudja venni a harcot önmagával, azaz a lélek mélyéről feltörő hajlamokkal szemben, ahonnan a bűnös vágyak feltörnek. Tehát az ember nem azért bűnös, mert bűnt követett el, hanem azért követ el bűnt, mert bűnös, mert eleve bukott lény. Ha bűnt cselekszik az ember, nem attól válik bűnössé, hanem azzal már ítéletet von magára, azaz kiszolgáltatja magát az Igazság törvényének. Tehát nagyon sok esetben a bűnös vágyak irányítják az ember lelki világát, gondolat- és vágyvilágát, valamint a cselekedeteit is. Ezért mondja az Úr, hogy „Aki bűnös vággyal asszonyra néz, azzal már paráználkodott az ő szívében”, mert a bűnös vágyak a lélek mélyéről, az alacsonyabb természetből törnek elő és nem a körülményekből keletkeznek. De ha az ember ezeknek a vágyaknak teret enged, már megfertőzte vele az egész lelkivilágát, tehát valamennyire már negatív következményeket hív életre, mert már maga a bűnre való vágyakozás erőket rabol el a lélektől, ami aztán az embert a kárhozatba taszítja, ahonnan már saját erejéből képtelen a felemelkedésre. Csakis az ingyen való kegyelem tudja kiemelni, miután már az ember eljutott a bűnbánatra. Sajnos azonban az embert ahhoz, hogy bűnbánatra juthasson, nagyban gátolja a gőg, ami „jogot formál” arra, hogy az ember bűnt kövessen el: „Ha már annak a másiknak szabad ezt, meg azt tenni, akkor nekem is; először jövök én, csak én utánam a másik, ha egyáltalán jöhet; nekem is jogom van… stb”. Ez azt jelenti, hogy ha már a másiknak joga van bűnöset cselekedni, akkor arra nekem is jogom van, vagy bármilyen bűnös előnyről, élvezetekről legyen szó, akkor az ember jogot formál arra, hogy először neki jár ki az a bizonyos élvezet és utána másnak; vagyis azt diktálja a gőg, hogy ha már a másik a bűn útjára lépett, akkor nekem is jogom van elkárhozni! És azt nem akarják belátni az emberek, hogy ezzel a magatartással nem jutnak előre, csakis a kárhozatba.
Mindebből kifolyólag az Úr nagyon is fontosnak tartja az előtörő bűnök megtagadását, és szigorúan veszi a bűnbánat lényegét, vagyis az önmegtagadást, mert minden egyes visszaesés komoly károkat okoz a szellem számára, amit sajnos a bukott szellem nem tud átlátni, mert ezer, meg ezer szállal van a bűnhöz láncolva és ezért sokkal inkább vágyik a bűnre, mint az erényes életre. Elejében még a bűnök következményeivel tudja elérni az Isten azt, hogy az ember megútálja a bűnt, míg később már hittel követi a bűnös hajlamokból való kivetkőzési folyamatokat. Az Úrnak az a kijelentése, miszerint: „Ha a jobb szemed visz bűnbe, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked ha egy vész el a tagjaid közül, mint egész tested vettetik a gyehennára (…)”, azt jelenti, hogy az embernek annyira kell, hogy fájjanak a bűnei, hogy inkább kivájja a szemét, levágja a kezét, vagy a lábát, minthogy bűnbe essen. Ez az igazi Isten Országába vezető út. Amíg idáig, a bűnbánatnak eddig a szintjéig el nem jut az ember, addig mindig megalkuszik a sátánnal, addig követ el bűnöket, és magára vonja Isten ítéletét.
Felvetődik ebben az igazi alázatosság kérdésében Mária szerepe is. A reformátorok nem szeretik Mária személyét taglalni, sem a segítségét kérni, mert nincs Róla szó az Írásokban, de igen is van szó a közleményekben! Tehát, amikor eljut lélekben az ember odáig, hogy úgy érzi, bűneinek nagysága miatt nem méltó arra, hogy a tekintetét az Úrra szegezze, akkor kicsinységének, és bűnei nagyságának tudatában, lélekben összetörve kéri meg Máriát, hogy járjon közben az ő bűneinek bocsánatáért. Ez az igazi alázatosság, amire az embernek szüksége van ahhoz, hogy az imái eljuthassanak a kegyelem trónusához. Ez ellen a reformátor lelkületűek tiltakoznak majd gyermekem, de mindenkinek el kell jutnia az alázatosság ezen fokára ahhoz, hogy tovább tudjon haladni. A gyógyuláshoz tehát az alázatosság és a bűnbánat vezeti el az embert. Ahogyan növekszik az emberben az alázatosság, azzal párhuzamosan épül le a gőg és nyeri vissza az ember az eredeti formáját, amelyet a paradicsomi állapotból történő kiesésével elveszített. Fő célja kell, hogy legyen az embernek az alázatosság elnyerése. Ugyanez a helyzet a tisztasággal is.
Ezért hát testvéreim, tartsatok bűnbánatot, amíg valamennyire is nappal vagyon, mert a „fejsze a fák gyökerére vettetett és kivágatik minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt”. „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét” és semmilyen alapon ne ragaszkodjatok a bűnökhöz még gondolatokban és vágyakban sem, mert szárnyszegetten zuhantok alá a mélybe, ahol „lészen sírás és fogaknak csikorgatása”, de akkor már késő lesz a bánat, mert a késői bánat már nem ad lehetőséget a megtérésre és mert már az ítélet napja jön el és nem lesz idő a javulásra sem. A bűnbánat után kell következnie a megtisztulásnak, megigazulásnak és a megszentelődésnek, de a késői bánat erre már nem ad lehetőséget. A megtisztulás sok esetben szenvedéssel jár. Ezért ismételten hangsúlyozom, tartsatok bűnbánatot, mert hamarosan elérkezik az Isten Országa, ahova csak a kimunkált lélek juthat be. Munkáljátok ki önmagatokban az üdvösséget!
Az Úr kegyelme legyen veletek és adjon nektek világosságot és erőt a munkához (az önmunkálkodáshoz)!
🔺
“Kőszikla”
Ada, 2024. XI. 03.
